2015. november 14.

Más népekhez hasonlóan a magyarokban is él a nemzeti büszkeség tudata, ami gyakorta a nagyhatalmiság illúziójába csap át. Az utóbbira legjobb példa a 896-os honfoglalás és az azt követő kalandozások kora, amikor is őseink sikeres rabló hadjáratokat folytattak Nyugat-Európában, és hozták magukkal amit tudtak, az ellenállókat pedig megsemmisítették. Tették mindezt addig, amíg Merseburgnál és Augsburgnál orrukra nem koppintottak.

A Horthy korszakban katonai nagyhatalmi múltunk bizonyítandó Nagy Lajos király külpolitikai sikereire hivatkozva beszéltek arról, hogy hazánk határait három tenger mosta: Délnyugaton az Adriai, Északon a Balti, Délkeleten a Fekete tenger. Ebből azonban csak egy volt úgy-ahogy igaz: A Magyarországhoz csatolt Horvátország határának egy részét valóban az Adriai tenger mosta. Magyar- és Lengyelországnak ugyan tényleg egy uralkodója volt, de északi szomszédunk nem volt hazánk része és egyébként is az akkori határai nem érték el a Balti tengert. Moldva határainak egy részét ugyan a Fekete tenger alkotta, de a két ország kapcsolatai jobbára formálisak voltak.

Bővebben...

2015. november 8.

Szülei demokratikusan gondolkodó értelmiségiek voltak. 1940-ben érettségizett, 1944-ben jogi doktorátust szerzett. Az egyetem elvégzése után besorozták Horthy hadseregébe. Alakulatát Németországba szállították és ekkor azonban megszökött. Ezután orosz hadifogságba került, ahonnan szintén sikerült megszöknie.

1945-ben belépett az antifasiszta múltú Kisgazdapártba. Először az ifjúsági szövetség elnöke, majd a „Nemzedék” című lap szerkesztője volt. Később Kovács Béla kisgazdapárti főtitkár személyi titkáraként dolgozott. Kovács letartóztatása után a párt képviselőcsoportjának titkáraként tevékenykedett. 1948-tól volt segédmunkás, hegesztő, csőlakatos. 1952-1956 között a Gödöllői Agrártudományi egyetemen tanult. Az 56-os forradalom idején a Parasztszövetségben dolgozott. A forradalom leverése után együttműködött Bibó Istvánnal. Ezért 1958 májusában letartóztatták és életfogytig tartó börtönre ítélték. 1963-ban általános amnesztiával szabadult. A börtönben megtanult angolul. Közben kellő jártasságra tett szert angol nyelvű szövegek fordításában. 1965-től szabad foglalkozású műfordítóként és íróként tevékenykedett.

Bővebben...

2015. október

Az elmúlt napokban vált ismertté, hogy az EU keretei között létrejött egy 15 tagú sport bizottság, melynek feladata a sport szerepének felmérése az Unió külkapcsolataiban és javaslatok tétele ennek továbbfejlesztésében. A bizottság vezetőjévé a fideszes Navracsics Tibor uniós biztos javaslatára a plágium ügybe kompromittálódott, a köztársasági elnökségről lemondott Schmitt Pált választották.

A nevezett életét és tevékenységét elemezve több pozitívumot és negatívumot ismerhetünk meg.. Legfőbb érdeme, hogy párbaj-tőrvívásban csapatban és egyénileg az elsők között, illetve első volt az olimpiai játékokban. Különböző hazai és nemzetközi sportirányító bizottságok tagjaként, vagy vezetőjeként, 1983-1987 között az OTSH elnökhelyettesekén miniszterhelyettesi rangban beírta a nevét a sporttörténetbe. Ugyan ez mondható el több évig tartó nagyköveti tevékenységéről is.

Bővebben...

A Népszava 2015. október 22-i számában interjú jelent meg az önmagát jobboldaliként definiált Juhász Pál szociológus-közgazdásszal. A beszélgetés egyik témája az 1956-os forradalom volt.

Egyik lényeges megállapítása az, hogy a forradalom alatt nem beszélhetünk a társadalom egésze által elfogatódott célkitűzésekről. Személyes tapasztalatai szerint az egyes embercsoportok más-más ideológiából kiindulva adtak választ a megoldandó feladatokra. Az emberek közötti diskurzusokban gyakorta egymással szemben álló nézetek ütköztek meg egymással. A többség azonban nem akarta visszaállítani a kapitalizmust, a tőkés gazdasági és politikai rendszert, a nagy tőkések és nagybirtokosok uralmát, elvetette a Horthy rendszer visszaállításának gondolatát, mivel személyes tapasztalatai alapján is tudta, hogy a többség számára mit jelent a 3 millió koldus országában élni. Ezzel magyarázható, hogy a Horthy rendszer egyes elemeit visszasíró Orbán rezsim ma már nem tud mit kezdeni az 56-os forradalommal. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy a Fidesz klientúra az 56-os forradalmi visszaemlékezés címén érdemben csak aktuálpolitikai kérdésekről szólt: a kormány munkájáról okkal és főleg ok nélkül dicshimnuszokat zengedezett, az ellenzéket okkal és főleg ok nélkül ócsárolta.

Bővebben...

2015. október

A miniszterelnök nyugodtan lehet flegma, cinikus, lekezelő. Azt tehet és tesz, amit akar, amit saját és vazallusai érdekei szempontjából jónak lát. Pillanatnyilag a demokratikus oldalon ütőképes ellenfele nincs. Már csak azért sem, mert a demokrácia hívei egymástól elkülönülve több kisebb- nagyobb szervezetben tömörülnek. Az esetek nagy részében nem találják a közös nevezőt. A pártok többsége karizmatikus vezető hiányával küszködik. A civil szervezetekkel és mozgalmakkal való rendszeres és folyamatos kapcsolatuk egyenlőre mindkét fél hibájából elégtelenek. Jelenleg Orbánnak egyetlen számottevő ellenfele a jobboldalon sorakozik fel. De ezt is tudja ellensúlyozni, részben karaktergyilkosságokkal – lásd Kovács Béla európai parlamenti képviselő esetét, részben egyes jobbikos programok kisajátításával és azok megvalósításával. Lásd a migránsokkal kapcsolatos lépéseket: kerítésépítés, rendőrség, katonaság igénybe vétele.

Bővebben...

2015. június 23.

Az orbáni antidemokratikus – az ő szóhasználatukkal illiberális – politikai rendszer oly annyira kialakult, legalábbis kialakulóban van, hogy a társadalmi fejlődésért küzdőket egyre nagyobb mértékű tiltakozásra ösztönzi. Egyre több művész, író, politikus stb. mondja el kritikai megjegyzéseit az Orbán rendszerről függetlenül attól, hogy jobb, vagy baloldali nézeteket vall-e, hívő-e, vagy ateista? Közéjük tartozik Nagy Bandó András író és humorista. Erről tanúskodik a Népszabadság május 26-i számában vele készített interjú is.

Bővebben...

2015. június 23.

Pozsgay Imre egyre többet és egyre ellentmondásosabban foglalkozik politikai múltjával. A népszava június 5-i száma idéz tőle egy interjút, miszerint - 39 éves kommunista párttagsága ellenére - nem volt kommunista; segített kiszabadítani hazánkat a szovjet fennhatóság alól; s a rendszerváltás előtti politikai szerepét a következőként értékeli: „Rám volt szükség, hogy belülről szétszedjem” a szocialista rendszert.

Bővebben...

2015. június 5.

2015. május 31-én volt a miniszterelnök 52. születésnapja. Tudta is ezt minden magyar állampolgár, aki egy kicsit is odafigyel politikai életünk aktuális kérdéseire. Igaz, hogy társadalmi életünk szempontjából nem különösen érdekes ez a nap, de ahol kialakul a személyi kultusz, ott előbb-utóbb az érdeklődés középpontjába kerülnek az első számú emberek életének ilyen fontos állomásai. Hogy ezt az érintett követeli-e meg, vagy hű hívei ajánlják a közvélemény figyelmébe másodlagos kérdés. Orbán Viktor születésnapja előtt arról is értesülhettünk, hogy a Hermina úti kápolnában szent misét tartanak érte. Azért az emberért, aki kommunista párttitkár és pártalkalmazott gyerekeként még az első szabadon választott parlament képviselőjeként is a kereszténydemokratákat kigúnyolva ateista világnézetével kérkedett. S mit ad isten, az 1994-es választások előtt, amikor Orbán az MDF vallásos választóinak megnyerését tűzte ki célul, füttyöt hányva korábbi világnézetének a keresztyénség szószólójává és az egyházi szertartások gyakorlójává vált. Több évvel korábbi polgári esküvője után még a templomi szertartást is vállalta és a gyerekeit is megkereszteltette. Hogy világnézete változott-e, vagy hatalmi érdekei követelték meg a ”megtérését” másodlagos és bizonyíthatatlan.

Bővebben...

2015. június 5.

Orbán Viktor a fideszes hatalmat „örök életűvé” szeretné tenni. Ezzel összefüggésben foglalkoztatja az a gondolat, hogy a jövőben mi legyen: miniszterelnök, vagy államelnök? E probléma évek óta napirenden van. Így többek között 2008-ban Stumpf István jelenlegi alkotmánybíró is felvette. Azóta mind a sajtó, mind a közvélemény foglalkozik e gondolattal. Erre Orbán több alkalommal is tagadólag reagált. Így 2012-ben felvetette a prezidenciális elnökség lehetőségét, de történeti és jogtiszteleti okokra hivatkozva elvetette annak megvalósítását. Ennek ellenére időnként a sajtó mégis foglalkozik e témával. Az elmúlt hetekben az Origó tette közhírré, hogy 2017-ben Orbán lehet az államelnök, Lázár pedig a miniszterelnök. Azóta több újságban – például a Népszavában, a Népszabadságban stb. – hírek jelentek meg e lehetőségekről és az ezekkel kapcsolatos alaptörvény módosításokról. A két politikus politikai pályájának ismeretében vélhető, hogy ezek a személyi változások nem a demokrácia fejlesztésének, hanem a további korlátozásának irányába mutatnának.

Bővebben...

2015. május 26.

Ismervén a korábbi Orbán féle „nemzeti konzultáció” céljait és kérdéseit, hallván és olvasván a mostanival kapcsolatos véleményeket, napokon át fel sem bontottam a miniszterelnök levelét. Végül erőszakot követtem el magamon, kézbe vettem és elolvastam Orbán levelét és a 12 pontos kérdőívet. Ezekhez a dokumentumokhoz, elsősorban a levélhez szeretnék néhány megjegyzést fűzni.

A levél így kezdődik: „Mi magyarok 2010-ben úgy határoztunk, hogy minden fontos kérdést megbeszélünk egymással, mielőtt döntést hoznánk. Ezért indítottunk nemzeti konzultációt…” Az ígéret szépen szólt, de néhány eset kivételével nem lett belőle semmi. Így fel sem merült annak a gondolata, hogy kikérjék az emberek véleményét az egészség, a szociális, az oktatáspolitika stb. aktuális ügyeiről. Ígérete azonban nem is volt megvalósítható, mert annyi fontos jó és főleg rossz döntés születet például a parlamentben, hogy ha lett volna mindegyikről konzultáció, akkor folyamatossá vált volna.

Bővebben...