Újpest logó
Ma 2019. december 8. vasárnap, Mária, Marion napja van. Holnap Natália, Natasa napja lesz.

 

A 2012-ben életbe léptetett orbánista Alaptörvény kimondja, hogy mindenkinek joga van a vallás szabadságához, a vallás megválasztásához és megváltoztatásához. Az 1990. évi IV. törvény alapján 2011-ben hazánkban 233 egyház és vallási közösség működött. Az Orbán kormány az általános centralizációs törekvéseiből és rendteremtési szándékából következően úgy döntött, hogy megrendszabályozza az egyházakat is. Nem mert ugyan egyetlen egyházat sem betiltani, de azzal, hogy két részre – elismertekre és el nem ismertekre - osztotta azokat, az utóbbiak gyakorlatilag hátrányos helyzetbe kerültek.

Első nekifutásra 2011-ben az országgyűlés mindössze 14 egyházat, a már korábban működők 6 %-át ismerte el. A demokratikus ellenzék és az el nem ismert egyházak szószólói tiltakoztak a döntés ellen. Ennek eredményeként Orbánék kénytelenek voltak az egyházak ügyét újból tárgyalni. Az országgyűlés Vallásügyi Bizottsága a Magyar Tudományos Akadémiához fordult, hogy adjon segítséget a döntés előkészítésében. Az azonban elhárította a felkérést, mondván „a vizsgálat nem tudományos kérdés, hanem igazgatási feladat és felelősség.” Nem kételkedve az MTA válaszának igazságában, de az elutasításban szerepet játszhatott az is, hogy nem akartak, vagy nem mertek újat húzni a hatalommal. 2012 februárjára az elismertségi státuszt kérelmezők száma jelentősen – mindössze 84-re - csökkent. Többségüket 18 kivételével újból elutasították. Ezzel közel 14 %-ra nőtt az elismertek aránya. Még Iványi Gábor egyházának kérelmét is elutasították, pedig ő keresztelte meg Orbán Viktor két legidősebb gyermekét.

Bővebben...

 

Az újság 2011. március 10-i számában arról olvashattunk, hogy az önkormányzat reprezentatív-közvélemény-kutatást végeztetett a helyi médiák elfogadottságáról. A felmérés a Napló fideszesítésének első negyedévét követő hetekben történt. Az sajnos nem derült ki, hogy a megkérdezettek csak az utóbbi néhány hónapról mondtak-e véleményt, vagy válaszaikat befolyásolták a lap korábbi kiegyensúlyozottabb évei is. A nyúlfarknyi írásból csak azt tudjuk meg, hogy a helyi írott és az elektronikus médiák – a Városi Újságról nem kérdeztek! - közül az Újpesti Naplót kedvelik legtöbben. A megkérdezettek nem több, nem kevesebb, mint 66,6 %-a (!) elégedett az újsággal.

A közéletről szóló híradások valóságosnak tűnnek. Kivételt csak az önkormányzat testületi üléseiről és az ellenzéki pártokról szólók jelentenek. Ezek nagy része egyoldalú, az ellenzéki állásfoglalások egy részét tudatosan elhallgatja és félremagyarázza, amivel félreinformálja az olvasókat. Csak egyetlen példát. A Főtér-program első része 2010 nyár elejére megvalósult. Június 11-én az akkori városvezetés sajtótájékoztatóval egybekötve át is adta a megújított Főteret az újpestieknek. Ezek után Wintermantel Zsolt október 20-án, az önkormányzati választások után alig több mint két héttel, a Főtér-program megvalósulása ürügyén, újabb sajtótájékoztatót tartott. Bár ő is és az Újpesti Napló tudósítója is tudta, hogy a Főtér-program felvetése és az építkezés zavartalan menetének biztosítása a szocialisták nevéhez fűződik, de erről hallgattak. A polgármester szövegéből úgy tűnt, mintha minden a fideszesek keze munkáját dicsérné, a babér őket illetné meg, pedig a munkálatoknak csak szemlélői voltak. A sajtótájékoztatón a polgármester tudatosan elhallgatta azt, hogy a szocialisták korábban többször kezdeményezték az „Anyai fájdalom” című szobor újjáavatását. Először 2003-2004-ben vetették fel testületi ülésen, de ekkor még a polgári oldal - benne a fideszesek is – a napirendre tűzést is megakadályozta. Másodszor a Főtér-program keretén belül sikerült csak helyet találni a szobornak.

Bővebben...

2012. február 20.

Az Európai Parlament február 16-án a magyar kormány munkájával és a parlament törvénykezésével kapcsolatban három határozati javaslatot tűzött napirendjére. A Fidesz képviselőit is magában foglaló néppártiak azt szerették volna elfogadtatni, hogy az Európai Parlament ítélje el az Orbán kormányt ért támadásokat. A javaslat szerint nem a magyarok, az ország elleni támadások elítéléséről volt szó, ahogy ezt az orbánisták úton-útfélen szokták szajkózni, hanem csak a kormányt ért állítólagos „támadásokról”. A konzervatívok határozati javaslatukkal arra szerették volna rábírni a magyar kormányt, hogy az Európai Bizottság észrevételeit figyelembe véve módosítsák a regnálásuk óta hozott törvényeket. A baloldali frakciók, benne a magyar szocialisták is, konkrétan négy törvény átdolgozását javasolták. A néppártiak előterjesztése nem kapta meg a szükséges többségi támogatást. Sokat mond a Fidesz Európai Parlamenten belüli megítéléséről, hogy nemcsak a baloldaliak szavaztak nemmel, hanem több néppárti is. Ez bizony gondolkodóba ejthetné az orbánista klientúrát, parlamenti képviselőit, pártjaik tagjait és szimpatizánsait.

Bővebben...

2012. február 6.

A Jobbik elnöke 2012. január 28-án évértékelőt tartott. Beszédében több problémát érintett. Ezek közül ragadtam ki kettőt.

Az egyik: a pártelnök külpolitikai és külgazdasági kapcsolataink terén a nyugati helyett a keletit javasolja. Lehetséges legfontosabb partnerként Törökországot és Oroszországot nevezi meg. Európa közepe táján, az EU tagjaként józan paraszti ésszel ezt az ötletet nagyon nehéz elképzelni. Ennek az irányultságnak ellentmondanak történelmi tapasztalatainak. 150 évig éltünk török uralom és közel 50 évig szovjet-orosz megszállás alatt. Hazánk gazdasági fejlődésének  legpozitívabb szakasza az 1867-1914  közötti,  közel félévszázad, melynek forrása az volt, hogy a hazai tőkések szoros kapcsolatban a Nyugat-Európába beágyazott osztrák tőkés gazdasággal megteremtették a hazai tőkés termelés alapjait. A II. világháború után hazánk külpolitikai és külgazdasági orientációja irányt változtatott. A szovjet gazdasághoz kapcsolódva az intenzív gazdaság fejlődésről visszatértünk az extenzívre, ami a mezőgazdaság kivételével gazdaságunk korszerűsödésének lassulását eredményezte. Így 1945-1989 közötti iparfejlődésünk struktúrája, színvonala, korszerűsége messzebb került Nyugat-Európától, mint 1945 előtt volt. Ha ezen a Vona Gábor javasolta úton indulnánk el, visszatérnénk abba a zsákutcába, amelybe a 80-as években jutottunk. Ekkor pedig hazánk végképp a perifériára szorulna.

Bővebben...

2012. február 1.

A társadalom előtt álló fontosabb problémákkal kapcsolatban a Fidesz álláspontját nem az határozza meg, hogy mit ad az  embereknek, hanem az, hogy mennyiben segíti elő a hatalom megszerzéséért, illetve megtartásáért vívott harcát. Így amikor ellenzékben volt, ostorozott minden kormánypárti javaslatot. Kivételt csak az olyanok képeztek, mint 2002-ben a közalkalmazotti fizetések 50 %-os emelése. A kormányjavaslatok elvetésének egyik legismertebb példája a KDNP-vel együtt kezdeményezett 2008-as népszavazás, amely többek között a felsőoktatási tandíjat volt hívatva megakadályozni. A Fidesz elérte célját, a szavazók többsége elvetette a Gyurcsány-féle tandíjat. A népszavazás eredményeként csökkent a kormány népszerűsége, az övéké pedig nőtt.

Bővebben...

2012. január 23.

A hírek szerint a Vidékfejlesztési Minisztérium ugyan már kidolgozta a Nemzeti Vidékfejlesztési Stratégiát, de még nem terjesztette a parlament elé. Ennek ellenére január 16-án nyilvánosságra hozta annak részét képező Darányi Ignác Tervet. A terv névadója 1881-1927 között országgyűlési képviselő volt, hol a konzervatívok, hol a 48-asok, hol a függetlenek soraiban. Két alkalommal, 1895-1903, illetve 1906-1910 között az agrártárca élén állt. Neve összekapcsolódik a dualizmus korabeli agrárfejlődéssel. Mezőgazdasági eredményeink valamelyest közeledtek az európai színvonalhoz, bár a növekedés mértéke elmaradt az ipar, a közlekedés fejlődése és a nemzeti jövedelem emelkedése mögött. Különös gondot jelent az, hogy ez az agrárfejlődés alig változtatott az agrárnépesség, különösen az agrárszegénység megélhetési lehetőségein. Mi sem bizonyítja ezt meggyőzőbben, mint az agrár túlnépesedés, aminek eredményeként az 1880-as évektől kezdődően „kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk.” Jelentősebb részük Darányi Ignác országgyűlési képviselősége és minisztersége idején kényszerült elhagyni szülőföldjét. Darányi Ignác megítélésénél figyelembe kell venni a nevéhez kapcsolódó 1898-as úgynevezett „rabszolga”- és az 1907-es cselédtörvényt és az 1897-1898-as szabolcs-szatmári parasztmozgalmak felszámolását  is.

Bővebben...

2010 január 17.

A 2010-es országgyűlési választások után, a hithű fideszes szavazatszámláló bizottsági tag társamtól,  a következő gondolatokkal búcsúztam: „Remélem, hogy a Fidesz megoldja azokat  a társadalom előtt álló feladatokat, amelyeket az előző kormánynak a Fidesz ellenállása miatt sem sikerült elvégeznie. Ehhez azonban le kell mondaniuk a sztálinista, rákosista politikai módszerekről.”  Első mondatomat köszönettel fogadta.  A másodikat felháborodottan utasította vissza. Elutasító magatartása nem rendített meg  a fideszes politikai módszerekkel kapcsolatos véleményemben, de ekkor még álomban sem gondoltam volna, hogy az antikommunista politikára és politikai módszerekre esküvő Fidesz ennyire magáévá teszi a sztálinista, rákosista  módszereket.

Bővebben...

2012. január 10-én.

Az Újpesti Önkormányzat Képviselő-testülete 15 éve hozott rendelete értelmében évente közmeghallgatást tart, ahol bárki elmondhatja a lakosság széles rétegeit érintő hiányosságokat, melyeknek megszüntetése, vagy orvoslása az Önkormányzat hatáskörébe tartozik. Erre Újpesten legutoljára 2011. december 15-én került sor.

A lakosság értesítése az Újpesti Naplón keresztül történt, az ülés előtt öt héttel. Az értesítés időpontjának megválasztása nem könnyű feladat. Szerintem azonban a 35 nap sok, ennyi idő alatt még a komolyan érdeklődők figyelme is elterelődhet. A csütörtök 14 órai időpont megválasztása még ennél is nagyobb problémát okoz. A dolgozók nagy része ekkor még a munkahelyén van, vagy a műszak befejeztével ekkor indul – ki közelebbről, ki távolabbról – haza, esetleg végzi a napi bevásárlásait. Mindezek összhatása az, hogy hétköznap délután két órakor jóval kevesebben tudnak elmenni közmeghallgatásra, mintha a korábbi évek gyakorlatának megfelelően az öt órakor kezdődött volna.

Bővebben...

2011. december 12.

Orbán Viktor politikai tevékenységét és módszereit vizsgálva sok hasonlóságot találunk közte és Rákosi Mátyás között. Ez azzal hozható összefüggésbe, hogy mindketten hasonló politikai rendszerben, az egypártrendszeres önkényuralmi politikai rendszerben gondolkodtak, gondolkodnak. Hogy Orbán Viktor tanulmányozta-e az 1945-1956 közötti állampárti módszereket, nem tudni, de gyakorlatuk összehasonlítása alapján feltételezhető. Orbán Viktor és pártja politikai módszerei között az egyik legismertebb az úgynevezett szalámi taktika, melynek 1945-1956 között legismertebb és leghírhedtebb alkalmazója Rákosi Mátyás volt. A kifejezés is tőle származik. Ez alatt többek között azt értette, hogy a polgári, illetve a tőle eltérő politikai nézeteket valló, vagy gyakorlatot folytató kommunista és szociáldemokrata politikusokat eltávolította a politikai életből, pártjaikat pedig ellehetetlenítette.

Hasonlóknak lehetünk tanúi Orbánék esetében is. Az 1998-as választás után a Fidesz a kormány megalakításához rászorult a Kisgazdapártra és az MDF-re is. Torgyán Józsefre, a tömegeket mozgósítani tudó demagóg politikusra azonban csak addig volt szüksége, amíg a 2001-2002-es költségvetési tervet el nem fogadták. Fogást azonban nem találtak rajta, törvény elé nem tudták állítani, de államtitkárát, Szabadi Bélát letartóztatták és éveken át tartó bírósági procedúrának vették alá. Ezután a Kisgazdapárt rövid időn belül széthullott. Hiteles dokumentumokkal ma még nem bizonyítható, hogy Almássy Kornél miért akarta kibuktatni Dávid Ibolyát az MDF elnöki székéből és, hogy az MDF-es vezetők törvény előtti meghurcolását kik kezdeményezték. Az azonban bizonyos, hogy a Fidesznek érdeke volt a párt önállóságához ragaszkodó Dávid Ibolyáék ellehetetlenítése. Az eredmény magáért beszél, a legnagyobb rendszerváltó párt lekerült a politikai palettáról. Az SZDSZ is hasonló sorsra jutott saját  baklövései és a fideszes pofonok összhatásaként. Az előző két választási ciklusban a legnagyobb rúgásokat a Fidesztől az MSZP kapta. Ez 2006 szeptemberétől különösen fokozódott, amikor is az öszödi beszéd nyilvánosságra került. Ekkor a szocialistaellenes sajtótámadások mellett más módszereket is bevetettek. Ezt mutatja a WikiLeaks néven elhíresült, amerikai nagykövetségtől származó egyik távirat, miszerint „…a Fidesznek elég erős kapcsolata volt – a szocialista és Gyurcsány ellenes – 2006-os zavargókkal.” A 2010-es kormányalakításuk óta a szocialista és általában baloldalellenes lépések megsokszorozódtak és eldurvultak. Ennek legalávalóbb példája Lázár János törvényjavaslata, amely a rendszerváltás előtti állampártot bűnszervezetnek nyilvánítja és szerinte  az elkövetett bűneikért, mint utódpártot, felelősség terheli az MSZP-t is.

Bővebben...

2011. november 28.

 

Lázár János törvényjavaslatot terjesztett be a parlamentben, amelynek értelmében a rendszerváltás előtti pártállam és szervezetei által elkövetett bűncselekmények nem évülnek el, az elkövetők ma is felelősségre vonhatók. Az előterjesztés legvitathatóbb része az, hogy az MSZP az MSZMP állítólagos jogutóda. Ezért „…a törvénytelenül  felhalmozott vagyon örököseként, a diktatúrában, vagy az átmenet során megszerzett illegitim előnyök haszonélvezőjeként, valamint a régi és az új pártot összefűző, a pártvezetést is jellemző személyi folytonosság okán az MSZP az MSZMP jogutódaként osztozik mindazon felelősségben, amellyel az állampárt terhelhető.”

A javaslat több vonatkozásban is vitatható. Elsősorban azért, mert minden MSZP tagot bűnösnek nyilvánít, függetlenül attól, hogy valaha tagja volt-e az MSZMP-nek, vagy nem; függetlenül attól, hogy a mai fiatal pártagok egy része a rendszerváltás idején fiatal kora miatt nem kérhette tagfelvételét és nő azoknak a fiatal párttagoknak a száma, akik 1989 után születtek. Az MSZP felelősségét azzal indokolják, hogy a párt az MSZMP jogutódja. A valóság azonban az, hogy a szocialisták alakuló kongresszusukon határozatilag kimondták: nem tartják magukat utódpártnak, hanem új pártnak. Az alakuló kongresszuson a szocialisták beszéltek ugyan jogfolytonosságról, de csak annyiban, hogy részesedhessenek az MSZMP vagyonából, infrastruktúrájából és tagjaikat kezdetben elsősorban az egykori MSZMP-sek közül toborozták. A régi pártvagyon végül is egy kormányhatározattal az MSZP tulajdonába került, de csak rövid időre, mert még az 1990-es választások előtt szétosztották annak nagyobb részét az újonnan alakult polgári pártok között, a szocialisták csak annak kisebb hányadát tarthatták meg. Ha igazságosak akarunk lenni, akkor mivel minden párt azonos jogi procedúra alapján jutott a vagyonhoz, vagy mindenik jogosan megtarthatja azt, vagy mindenkitől el kell kobozni. Magukra vonatkoztatva azonban az utóbbi fel sem merült a javaslat készítőkben. A szocialisták alakuló kongresszusukon jogosan deklarálhatták magukat újnak, mert szembe néztek az MSZMP múltjával, szakítottak a bürokratikus pártállam rendszerével, annak bűneivel, módszereivel, hamis elveivel, a demokratikus centralizmussal. A múlttal szakítva a reform törekvések örököseinek tekintették magukat és politikájukra azóta is ez nyomja rá bélyegét.

Bővebben...