Újpest logó
Ma 2019. december 14. szombat, Szilárda napja van. Holnap Valér napja lesz.

2012. szeptember 4.

     A rendszerváltás idején és az azt követő években a magyar föld sorsa és jövője minden jelentősebb politikai csoportosulás érdeklődését felkeltette, de életképes, átfogó agrárpolitikai programmal egyik sem rendelkezett. Csak egyes agrárszakemberek és más reálisan gondolkodók tettek javaslatokat a mezőgazdaság továbbfejlődésével kapcsolatban. Közéjük tartozott Görgey Gábor író is, aki már az első Orbán-kormány megalakulása előtt is vitatta a fideszesek agrárpolitikai elképzeléseit, és konkrét javaslatokat is megfogalmazott. Az író 1997. őszén megállapította, hogy „… törzsi viták folynak a törzsfőnöki szájakból a magyar föld szentségéről, … édes magyar anyaföldről, magyar magyarokról, idegen magyarokról és idegen idegenekről.” ( Görgey Gábor: Tiszta ország 45.old. ) Teszik ezt ahelyett, hogy konkrét célokat fogalmaznának meg. Görgey ugyan nem híve a nyugat-magyarországi osztrák zsebszerződéseknek, de az is igaz, hogy azok birtokában az osztrákok olyan földeken is eredményesen termelnek, amelyeken korábbi művelőik csak tengődtek. A továbbiakban a hangzatos, de elavult kuruckodás helyett javasolta, hogy próbálkozzunk a mezőgazdaságban is a gazdasági felemelkedéssel, a korszerűsítéssel és az európai felzárkózással. ( uo. 47.old.)

Bővebben...

2012. augusztus 29.

Az elmúlt napokban Orbán Viktor újabb ötletekkel „örvendeztette meg” az embereket. Tervei szerint néhány év leforgása alatt „Magyarországon olyan felsőoktatási rendszer működjön, ahol képes minden diák maga állni a tanulás költségét. Mindenki a teljeset.” Sajnos a híradásból nem derül ki, hogy a költségbe mi tartozik bele: a lakhatás, az étkezés, a szórakozás, az utazás, a tanszerek, a tankönyvek, az oktatás költségeinek – épületek, könyvtárak, laborok fenntartása, tanári és egyéb alkalmazotti fizetések stb. – reá eső része. A felsorolt lehetséges kiadások összegzése után arra a következtetetésre jutunk, hogy a felsőoktatási képzésre aspirálóknak és a szülőknek csak igen kis hányada tudja ezt vállalni: a jómódú felső- és középosztályba tartozók. De a társadalom döntő többségét kitevő közép- és alsóosztályosok gyermekei közül csak kevesen juthatnak be a felsőoktatásba. Hiába ígéri a miniszterelnök, hogy végzés után az állami szolgálatba lépők diákhiteleit kifizeti az állam, ha erre semmi garanciát nem vállal. Megígéri, hogy erre ösztönzi a magánvállalkozókat is. De mi lesz akkor, ha a munkaadók nem tudják, vagy nem akarják ezt vállalni? De ha a diákhitelesek problémái meg is oldódnának, de mi lesz azokkal a hallgatókkal, akik nem kaptak diákhitelt?

Bővebben...

 

Orbán Viktor a 2010-es országgyűlési választási győzelmük után alkotott egy új kifejezést: „fülkeforradalom”, azaz hatalomra jutásukat forradalomnak, önmagukat forradalmároknak kiáltotta ki. Ezzel szemben 2012. július végén Szabó Mátét, az alapvető jogok ombudsmanát „ellenforradalmárrá” nyilvánította. Ennek előzménye az volt, hogy az ombudsman komolyan vette a tisztségéből adódó feladatokat, 14-szer fordult nagy jelentőségű ügyekben az alkotmánybírósághoz, jogszabály- módosításokat kért a tárcáktól, a kormánytól. Legutóbbi lépése, amiért megkapta az ellenforradalmár titulust az volt, hogy kérte a kormánytól a felsőoktatási „…felvételi keretszámokra vonatkozó döntés visszavonását.”

Ahhoz, hogy eldönthessük, valóban forradalmi átalakulás zajlott-e le a legutóbbi parlamenti választás alkalmával és az azt követő időszakban meg kell néznünk azokat a fontosabb gazdasági, politikai és kulturális intézkedéseket, amelyek a kormány megalakulása óta születtek.

Bővebben...

2012. július 27.

 

Görgey Gábor a 2002-es parlamenti választások két fordulója között tette közzé elképzeléseit a magyar demokrácia néhány eleméről és azok továbbfejlesztéséről. Érdemes ma 10 évvel később végig gondolni, hogy az író elképzeléseiből mi valósult meg, illetve megvalósult-e valami a nyolc éven át ellenzékben lévő, majd 2010-ben újra hatalomra került Fidesz és Orbán Viktor párt- és kormányelnök jóvoltából.

„OLYAN ORSZÁGOT SZERETNÉK, ahol negyvenöt évi osztályharcot és osztályháborút nem követi polgárháború.” A kívánságból egy dolog teljesült: az elmúlt tíz év során hagyományos értelemben vett polgárháború nem dúlt hazánk területén. Az 1989 előtti úgynevezett „osztályharc” azonban folytatódott a fideszes politikai osztály kezdeményezésére és irányításával. Lásd a 2002-2006 közötti fideszes politikai megmozdulásokat, a 2006-os vissza-visszatérő szélsőséges jobboldali tüntetéseket, utcai rombolásokat, a tv székház ostromát. Az utóbbiaknál ma még ugyan nem lehet bizonyítani a fideszes kezdeményezést, de ha arra keressük a választ, hogy kiknek az érdekeit szolgálták ezek a megmozdulások, akkor egyértelműen a hatalomra törő fideszes vezérkarhoz jutunk el. 2010-től az orbánisták által kezdeményezett „osztályharc” fokozódik a sztálinista korszakhoz hasonlóan.

Bővebben...

2012. július 15.

Szabó Magda elsősorban író volt, de az aktuális társadalmi-politikai kérdéseket mindig figyelemmel kísérte. Véleményét és javaslatait esetenként írásba is foglalta és az olvasók elé tárta. Ezek közül szeretnék kiragadni néhányat, amelyek a „Merszi, Möszjő” című könyvében, 2000-ben, az első Orbán kormány regnálásának idején láttak napvilágot.

Az írónő gondolatainak, intelmeinek nincsenek címzettjei, de mivel a könyvben leírtak szinte egy az egyben felismerhetők az első Orbán kormány mindennapos tevékenységében, ezért azok, úgy gondolom, elsősorban róluk szólnak. Még inkább elmondható ez a mai fideszes és kereszténydemokrata hatalomról, amikor is a kormány negatív megnyilvánulásai még érzékelhetőbben érvényesülnek.

Bővebben...

2012.július 6.

A Népszava 2012. július 4.-i híradása szerint „ Fegyverletételre szólították fel a Kiskun Huszár Honvéd-hagyományőrzőket a Házelnök testőrei. „ , amikor június 29.-én Kövér László Kecskemétre érkezett egy emlékmű avatására. A hagyományőrzők nem saját elhatározásukra álltak díszsorfalat, hanem a helyi önkormányzat kérésére. A házelnök testőrsége felszólította őket, hogy tegyék le fegyvereiket- az élettelen, a harcra használhatatlan kardjaikat. A helyi „ fegyveresek „ fegyvereik nélkül nem voltak hajlandók részt venni az avatáson, elvonultak, nehogy konfliktusba keveredjenek a testőrökkel.

Bővebben...

2012. június 15.

Ezt a kérdést az emberek a történelem során gyakran felteszik. Egy részük a magyarsághoz, más részük Európa, esetleg világ népeihez való tartozást hangsúlyozza. A legbölcsebbek pedig mindhármat fontosnak tartják. Jól érzékelhető ez a hazájáért, a magyarságért életét adó Petőfi Sándor tevékenységében, aki a magyar szabadságot, demokráciát a világ népei szabadságának és demokráciájának részeként képzelte el. Vörösmarty Mihálynak sem volt elég Európa, ő öt világrészben gondolkodott, ahogy Márai Sándor is nagy hangsúlyt adott európaiságának. Ugyanakkor műveik arról tanúskodnak, hogy egyikük sem feledkezett meg a magyar gyökerekről, a magyar érdekek képviseletéről. Még látványosabban mondható ez el Szabó Magda írónőről, aki a kezdetekre visszatekintve napjainkra vonatkoztatva fejti ki véleményét.

Szerintem népünk életében három nagy jelentőségű történelmi periódus volt, amikor is a magyarság léte és társadalmi fejlődése múlott, illetve múlik azon, hogy elzárkózva, illetve csak a keleti kapcsolatokra építve, vagy nyugattal összefogva, együttműködve oldja-e meg az előtte tornyosuló sorsdöntő feladatokat.

Bővebben...

2012. május 29.

Nem rég látott napvilágot az a hír, hogy az egyik jobbikos országgyűlési képviselő megvizsgáltatta magát genetikailag, hogy ősei között nem volt-e zsidó, vagy cigány. A vizsgálat a kívánt eredményt hozta, csak az a probléma, hogy a szakemberek szerint génvizsgálat alapján biztonsággal csak az mutatható ki, hogy szülei, nagyszülei stb. emberek voltak, de hogy melyik fajtához, nemzetiséghez tartoznak, megállapíthatatlanok. A jobbikos képviselő kérdésfelvetése indokolja, hogy tisztázzuk: kik is vagyunk mi magyarok?

A magyarság önálló néppé válása 2500-3000 ezer esztendővel ezelőtt ment végbe. Elődeink vándorlásaik során több néppel találkoztak, amelyekkel intenzív kapcsolatba kerültek és kisebb-nagyobb csoportjaikat magukba olvasztották, például a bolgár-törököket és kisebb sztyeppei népcsoportokat. 896-ra a csatlakozók zöme elmagyarosodott.

Bővebben...

2012. június 4.

 

Az elmúlt napokban nagy vihart váltott ki Nyírő József (1889 - 1953) Spanyolországban elhantolt maradványainak hazaszállítása és Székelyudvarhelyen történő újratemetése. A végső nyughelyen való elhantolást a székelyföldi magyar politikusok pünkösd vasárnapjára tervezték. Ezt a román állami szervek nem nézték jó szemmel és mondva csinált ürügyre - a helyi polgármester hibás iktatószámú temetési igazolására - hivatkozva nem járultak hozzá a szertartás megtartásához. Ennek ellenére a beharangozott újratemetés ürügyén a helyi papkertben megjelent 2000 főnyi ember, de a szervezők csak megemlékezést tartottak Nyírő József életével és munkásságával kapcsolatban.

A magyar kormány nevében Kövér László országgyűlési elnök jelent meg. Megemlékezésében valós és valótlan dolgokra hivatkozva, a negatívumokat elhallgatva méltatta az író életét és munkásságát. Szerinte „…kevesen tudtak annyi lelkierőt adni a székelységnek, amennyit Nyírő József adott és ad.” A jelenlévőket arra ösztönözte, hogy adják gyerekeik kezébe könyveit. Majd végszóként így fogalmazott, hogy az író „…haza tért, velünk van, mert szívünkbe zártuk.”

Bővebben...

Magyarország Európában a mezőgazdaságilag művelhető területeit és azok minőségét tekintve az elsők közé tartozik. Ezért hazánkban egyetlen politikai párt sem mehet el az agrárkérdés és az agrárnépesség problémái mellett. Ezek jelentősége napjainkban különösen megnő, amikor a pártok többsége nem osztálypártként jelenik meg a politikai palettán, hanem, legalább is szavakban, a társadalom egészének, illetve döntő többségének érdekvédőjeként. Ezzel függ össze, hogy legtöbb párt minden társadalmi rétegnek ígér valamit. A történelmi tapasztalatok szerint a pártok nem komplexen – gazdasági és politikai vonatkozásban - hanem elsősorban a politikai hatalom megszerzése és megtartása szempontjából kezelik az agrárkérdést, függetlenül annak gazdasági célszerűségétől. Azért ígérnek gyakorta fűt-fát az agrárnépességnek, hogy felsorakoztathassák maguk mögött.

Bővebben...