Újpest logó
Ma 2019. december 14. szombat, Szilárda napja van. Holnap Valér napja lesz.

2012. november 29.

 

A választási kampányoknak mindenkor jelentős a szerepe az induló szervezetek és a képviselőségre aspirálók megismertetésében, győzelmében. A kampány kezdetét a választójogi törvény határozza meg. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a pártok addig csendben vannak, hanem gyakorlatilag folyamatosan kampányolnak. A hivatalos kampányidőszak csak a több éves előkészítő munka befejezését jelenti.

A választási kampánynak sok módja ismeretes. A kampány általában a szervezet programjának és a jelöltek konkrét célkitűzéseinek ismertetésével kezdődik. Legalább is ez lenne a célszerű. Ez kiegészül a pártprogram és a helyi célkitűzéseknek a hatalmon lévők programjával és minden napos tevékenységével történő ütköztetéssel. Fontos lépés a konkurens pártok valós, vagy kitalált hibáinak feltárása és a választókkal való megismertetése. Ígéretek a választókat sújtó kormányzati intézkedések megszüntetésére és a lakosság megvalósítható követeléseinek teljesítésére. Sajnos nem egyedi dolog a konkurens pártok és jelöltjeik rosszindulatú lejáratása, megfélemlítése, esetleg korrumpálása: etetés, itatás, szavazat vásárlás, vagy valami más természetbeni juttatás.

Bővebben...

2012. november 19.

 

A Medián november elejei felmérése szerint a választáson való részvételt ígérők közül a kormánykoalícióra 38, a demokratikus szervezetekre 44, a Jobbikra 16 %-uk adná szavazatát. A számok tanulsága szerint a demokrácia korlátozásában érdekelt kormánykoalíció ugyan messze van a többségtől, de a Jobbikkal együtt néhány százalékkal meg is haladja azt.

A demokratikus pártokra, szervezetekre, mozgalmakra kettős feladat hárul. Tovább csökkenteni a mai jobboldali pártok szavazói bázisát úgy, hogy az azokból kiábrándulók a demokratikus ellenzék erejét növeljék. Mindent meg kell tenni azért, hogy a jelenleg pártot választani nem tudók, vagy nem akarók a demokratikus oldal mellé álljanak. El kell érni, hogy a mai három jobboldali párt szavazóinak aránya 50 % alá csökkenjen, a demokratikus erőké elérje legalább az egyszerű többséget. Ehhez azonban az kell, hogy a demokratikus pártok, szervezetek és mozgalmak fogjanak össze, állítsanak közös miniszterelnök- és képviselőjelölteket és mozgósítsák híveiket a választási regisztrációra és a választásokon való részvételre.

Bővebben...

2012. november 8.

 

A 2010-ben kormányra került pártkoalíció mindent megtett azért, hogy hatalmát minél hosszabb időre bebetonozza. Ezt célozta az alkotmány átdolgozása és alaptörvénnyé degradálása; a 2/3-os körbe tartozó törvények érdekeik szerinti átdolgozása; a fontosabb államhatalmi és a kormányt kiszolgáló szervek vezetőinek és tagjainak több választási cikluson át történő megbízása (Alkotmánybíróság, Kúria elnöke, főügyész, Országos Bírói Hivatal, Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság stb. vezetői). Ezekkel a lépésekkel azt akarják elérni, hogy a majdani győztes demokratikus párt, vagy pártkoalíció nem módosíthassa, ne semmisíthesse meg a fideszes érdekeket szolgáló 2/3-os törvényeket, illetve a hatalmi szervekben lévő fideszes pártkatonák megbéníthassák, gúzsba köthessék a demokráciát visszaállítani kívánó hatalom kezét.

Alaposabb elemzés után azonban kiderül, hogy nem eszik olyan forrón a kását, mint ahogy azt egyesek szeretnék. Erre enged következtetni a Népszava 2012. november 3-i száma, amely interjút közöl Fleck Zoltán jogszociológus tanszékvezető egyetemi tanárral. A professzor a következő megállapításokat fogalmazta meg. Az alaptörvény nem alkotmány, hiszen nem biztosít stabilitást a közjogi berendezkedésnek. Nem testesíti meg a társadalmi egyetértést, hiszen csak a kormánykoalíció és nem a társadalmi közösség együttes értékeit foglalja magában. Kidolgozásában csak néhány pártkatona vett részt és a 2/3-os szavazó gépezet szentesítette. Ezért nem demokratikus az alaptörvény. Nem biztosít kellő stabilitást az értékek, a célok és az intézmények területén. Erről tanúskodik az, hogy gyakran változtatják: módosítják és kiegészítik azokat.

Bővebben...

2012. október 31.

 

A napokban volt az 1956-os forradalom és szabadságharc 56. évfordulója. Budapesten csak egy igazi ünnepség volt: a műegyetemistáké, akik október 22-én az egyetem előtt emlékeztek 56-ra és átvonultak a parlament elé. A kormánypártok állami ünnepet szerveztek ugyan vidékiek és külföldiek toborzásával egybekötve, de az orbáni beszéd nem 56-ról szólt, hanem elsősorban pártpolitikai propagandacélokat szolgált. Ezt ellensúlyozandó az ellenzéki pártok és szervezetek a Szabad sajtó útjára toborozták híveiket. Az itt elhangzott beszédek ugyan érintették 56 történelmi jelentőségét, de fő mondanivalójuk a kormánypártok által veszélybe sodort demokrácia helyreállításának szükségességéről és annak hogyanjáról szólt.

Mire vezethető vissza ez az elkülönülés? Mindenek előtt arra, hogy a forradalom idején az adott pártok és politikai szervezetek, illetve utódaik mely társadalmi rétegek érdekeit tartják szem előtt és mennyire kerülnek előtérbe a vezető politikai csoportok érdekei. Ez persze nem újdonság. A korábbi forradalmakban is különböző érdekű társadalmi rétegek vettek részt, egymástól részben elkülönülő célokat fogalmaztak meg.

Bővebben...

2012. október 29.

 

Október 31-én emlékezünk meg az 1918-as polgári demokratikus forradalom 94. évfordulójáról, melyet történetírásunk őszirózsás forradalomként tart számon. Jelzőjét onnan kapta, hogy a forradalomban résztvevő katonák sapkarózsáikat letépve őszirózsát tűztek helyébe. Szomorú dolog, hogy gyakran elfeledkezünk róla. Ez azzal függhet össze, hogy a köztudatban – tévesen – az a hit él, hogy hazánk trianoni megcsonkítása az akkori vezetők magatehetetlensége miatt következett be, ami felett népünk máig sem tudott napirendre térni.

1918 őszére a magyar társadalom előtt egy sor megoldandó feladat állt. Mindenekelőtt a vesztésre álló háborúból való kilépés és a békekötés; az ország függetlenségének teljessé tétele; a nemzetiségi kérdés megoldása; a haditermelésről a békés termelésre való visszatérés; a háború okozta szociális nyomor felszámolása; béremelések, tekintettel arra, hogy 1914-1918 között a gyári munkások reálbére 47, a napszámosoké 54 és a tisztviselőké 67 %-kal csökkent. Az átlagnál is rosszabb körülmények között éltek a hadiözvegyek, -árvák és –rokkantak. A feketepiac elsősorban a kisembereket sújtotta, a kényszer beszolgáltatások és a rekvirálások pedig a kistermelőket. Napirenden volt még a feudális maradványok felszámolása és a polgári demokratikus rendszer megteremtése is. Itt egyrészt a feudális eredetű nagybirtok rendszer felszámolásáról és a földműves nép földhöz juttatásáról, másrészt pedig az alkotmányos monarchia továbbfejlesztéséről, illetve a polgári demokratikus rendszer megteremtéséről volt szó. Mindezek azt jelentették, hogy hazánkban is forradalmi helyzet alakult ki, mely része volt az Európa szerte kibontakozó forradalmi hullámnak. E feladatok megoldására a hatalmon lévő jobboldali konzervatív politikai irányzat alkalmatlan volt, ezért csak az ellenzéki pártok vehették kezükbe az események alakítását. E feladatokat három párt vállalta magára: a Károlyi Mihály vezette Függetlenségi és 48-as Párt (Károlyi Párt), a Jászi Oszkár-féle liberális Országos Polgári Radikális Párt és a Magyarországi Szociáldemokrata Párt.

Bővebben...

2012. október 24.

 

A fideszesek mindig nagy legények, míg az ígérgetések földjén járnak. Amikor azonban elérkezik a teljesítés ideje, úgy tesznek, mintha mi sem történt volna. Hallgatnak, vagy másról beszélnek, mint Bogyóné, ha a bor árát kérik. Az is megesik, hogy a teljesítésnek újabb határidőt adnak, vagy ígéreteiknek ellenkezőjét teszik.

A fentiek bizonyítására ígérethalmazaik közül nézzünk meg néhányat és azok sorsát. Orbán Viktor a 2000. évi ország értékelőjében a következőket mondta: „Mindenkinek lehessen három gyereke, három szobája és négy kereke.” Az ígéret szépen hangzott, mozgósító hatást gyakorolt a szavazókra. A megvalósítás érdekében azonban sem az első, sem a második kormányzásuk idején nem tettek érdemi lépéseket. Sőt, elhibázott gazdaságpolitikájuk miatt a megvalósítás lehetősége mindinkább a messze jövőbe tolódik. Olyan ez az ígérgetés is, mint a délibáb, minél közelebb megyünk hozzá, annál távolabbinak tűnik. Elég csak arra gondolni, hogy az emberek jelentős része ma nem a négy kerékről gondolkodik, hanem arról, hogy miből fizeti ki a rezsit, miből veszi meg az élelmiszereket, a ruházatot, telik-e orvosra, gyógyszerekre, a gyerek iskoláztatására, kultúrára, esetleg üdülésre. A társadalom nagyobb hányada megélhetési gondokkal küszködik, különösen azok, akik miatt a hárommillió koldus országából a négymillió koldus országává váltunk. Ebben a felelősség nagyobb része az Orbán kormányokra hárul.

Bővebben...

2012. október 15.

Látszólag gróf Teleki Pál miniszterelnök kevésbé negatív figurája a magyar történelemnek, mint gróf Tisza István. Soha sehol nem lövetett tüntetőkre, sztrájkolókra. A valóságban azonban közvetve elődjénél is jóval nagyobb bűnök terhelik a lelkét. Mégpedig azért, mert miniszterelnöksége idején két olyan törvény és egy nemzetközi egyezmény született, amelyek sokkal jobban sújtották társadalmunkat, mint Tisza István intézkedései.

Első miniszterelnöksége idején született a „numerus clausus” néven elhíresült, 1920. évi XXV. törvény, amely a tudományegyetemekre, a műegyetemre, a budapesti közgazdaságtudományi karra és a jogakadémiákra való felvétel lehetőségeit szabályozta. A törvény kimondta: a felvételeknél figyelembe kell venni azt, hogy „…az ország területén lakó egyes népfajokhoz (?) és nemzetiségekhez tartozó ifjak arányszáma a hallgatók között elérje az illető népfaj, vagy nemzetiség arányszámát…” Ez gyakorlatban azt jelentette, hogy a nemzetiségek közül csak olyan arányban juthattak be az egyetemekre és a főiskolákra, mint amilyen arányban az egész társadalmon belül vannak. Ez elsősorban, a nem vallásként, hanem tévesen nemzetiségként nyilvántartott, zsidóságot sújtotta, akik között nagyobb volt a szellemi tevékenység, a felsőoktatás iránti érdeklődés, mint össztársadalmi méretekben. Ezért tekinthető ez a törvény a modern Európában az első zsidóellenes törvénynek.

Bővebben...

2012. október 12.

A fővárosi önkormányzat október 3-i közgyűlésének napirendjén szerepelt 13 közterület névadása, illetve átnevezése. A fideszes többségű testületben szinte természetesnek tekinthető, hogy sem baloldali, sem liberális történelmi személyiségek nem szerepelnek a javasoltak között. A kiválasztottak között viszonylag sok az egyházi személyiség. Valószínűsíthető, hogy a fideszesek így akarják még jobban magukhoz kötni az egyházakat, illetve a hívő választópolgárokat. Ennél azonban jóval elgondolkodtatóbb az, hogy a választottak között vannak olyan konzervatív jobboldali személyiségek is, akiknek a nevéhez egy sor haladás-, demokrácia- és társadalomellenes intézkedés kapcsolódik. Itt többek között Tisza István miniszterelnökről van szó.

Állításunk igazolására érdemes áttekinteni Tisza István életének főbb állomásait: 1903-1905: miniszterelnök és belügyminiszter, 1912-1913: országgyűlési házelnök, 1913-1917: miniszterelnök. Egy az egyben ugyan nem vetette el a demokráciát, de csak korlátozott mértékben ismerte el annak létjogosultságát. A korlátozottság többek között azt jelentette, hogy a társadalom irányítását csak az arisztokratákkal és a dzsentrikkel tudta elképzelni. Hasonlóság közte és Orbán Viktor között az, hogy az utóbbi csak a fideszesek ország irányító szerepét ismeri el. Tisza helytelenítette az általános választójogot, mert meg akarta akadályozni a parlamentben a politikájával elégedetlenkedő képviselők számának növekedését. E téren a tiszai és az orbáni politika rokon vonásokat mutat, amennyiben Orbánék újabban a választási regisztráció bevezetésével akarják korlátozni az ellenük szavazók táborát. Tisza azért is ellenezte a választójog kiszélesítését, mert tartott attól, hogy a nemzetiségi mandátumok növekedésével nagyobb beleszólási lehetőséget kaptak volna a nemzetiségiek is.

Bővebben...

2012. október 3.

 

Görgey Gábor a „Tiszta ország” című könyvében több helyen is foglalkozik a magyar nemzet problémájával. Így 1999. januárjában, a fideszesek országlásának első évében a következő megállapítást tette: a „Nemzetet kisajátítani nem lehet. A nemzet egy részét nemzetnek kinevezni, a másik részét nemzeten kívülinek, illetve nemzetietlennek – még kevésbé lehet.” (Idézett mű: 16. old.) Az író nem nevezte néven, hogy kikre gondolt, de ismerve a pártok akkori propagandáját, a fönti gondolatokat elsősorban a fideszesekre lehet vonatkoztatni, akik a magyar nemzetet a saját szavazó táborukkal azonosították. Az akkori ellenzéket pedig nemzeten kívülinek nyilvánították.

Másik írásában a nemzettel kapcsolatos gondolatait így fogalmazta meg: „A nemzet nevét ajkadra hiába ne vedd. Tehát nem hogy ellopni, de méltatlanul és folyton-folyvást, hogy úgy mondjam üptre emlegetni, mintegy kötőszóként használni nem több és nem kevesebb: bűn. A magam részéről az életemet tettem magyarságom szent és szemérmes evidenciájára. Nincs mit hangoztatni és bizonygatni. Él bennem, természetes hatással van gondolkodásomra, világképemre, de csak addig, amíg az nem akadályoz más, általános emberi értékek érvénysülését. Lehet, hogy itt a választóvonal. Amikor valaki a nemzeti hovatartozás nemes, de mégis csak véletlenszerű tényét fölébe helyezi az emberiségnek és emberiességnek: ez az uszítás az emberirtás melegágya.” (Kiemelések az eredetiben.)

Bővebben...

2012. szeptember 20.

 

Az 1989-es rendszerváltás „… után hamarosan megindult az új ellenséggyártás. Minden eddigit felülmúló hévvel, tömegméretekben, futószalagon készül az ellenségkép.” – állapította meg Görgey Gábor 1993 januárjában. Majd az ellenséggyártás hogyanjáról következő gondolatokat fogalmazta meg: „Homályos ideológia gyanánt végy… egy homályos mítoszt. Legyen, mondjuk, a turáni turul. A mese- és mondavilágból, ahol a helye van, emeld ki, és keverd bele a történelembe. Ismét készíts elő szólamokat, melyek boldog jövőt ígérnek. Most már nem a népnek, hanem a nemzetnek, esetleg népnemzetnek. Ezeket a szólamokat tedd félre, …időnként szükség lesz rájuk. A közben ideológiává párolt ősmítoszba most ne vörös paprikát szórj, … hanem…csípős zöldpaprikát. Osztályharcborsozás helyett most jó lesz az idegengyűlölet. A kellemesen fűszerezett polgármegvetés maradhat, …csupán a régi receptben szereplő antikozmopolitizmusból tehetsz bele többet. Ez azért jó, mert más …”anti” kezdetű fűszerezésre is megnyitja a lehetőséget… A régi recept burkolt értelmiségfitymálásából a „burkolt” akár el is maradhat, hiszen mint kiderült, a szakszerűség nem egyéb trükkös mákonynál, s a műveletlenek és félműveltek gusztusa ma is fontos, ki kell őket elégíteni. … A régi jó éberség is maradhat, hiszen az osztályárulók eltűntek ugyan, de itt vannak helyettük a hazaárulók. Ha ezt a régi-új kotyvalékot megetetjük, hasonló toxikózis képződik, mint az elmúlt évtizedek idején, s a mérgezettben kialakult egy daganatos ellenségkép. Megint barikádot akar, és harcolni akar. … Notórius ellenséggyártók vagyunk. Holott enélkül is van ellenségünk elég. Négy és fél évtized multán…kivonultak a megszállók. De mintha valami nagy hiányérzetet, pótolhatatlan űrt hagytak volna maguk mögött. Képtelenek vagyunk élni valamirevaló ellenség nélkül: ezért szorgosan pótoljuk az elveszett ellenséget – hazai anyagból. Nem kellene inkább új országot építeni új barikádok helyett?” – teszi fel a kérdést Görgey Gábor. (Népszava, 2012. szeptember 15.)

Bővebben...