2015. november 16.

1918 őszére hazánkban is forradalmi helyzet jött létre. Az események alakulásában elsődleges szerepet játszott a Károlyi Párt, a Jászi Oszkár által vezetett Polgári Radikálisok Pártja és a Weltner Jakab, Kunfi Zsigmond irányította Magyar Szociáldemokrata Párt. Az események irányítására a három párt megalakította a Magyar Nemzeti Tanácsot. Élére Hock János került. Irányításukkal október 30-31-én győzött a polgári forradalom, mely őszirózsás forradalom néven vonult be a magyar történelembe.

A célkitűzések közül elsőnek az ország független köztársasággá nyilvánítása került napirendre. Ehhez jogalapot IV. Károly eckartsaui nyilatkozata biztosította. E szerint a király lemondott a magyar állam ügyeiben való mindenféle részvételről. Elismerte a magyarok államformája megválasztásának jogát.

Ezután az országgyűlés feloszlott és ezután az ideiglenes törvényhozó hatalmat a több száz fősre növelt Nemzeti Tanács gyakorolta. Szerepe azonban jórészt formális volt, ugyanis legtöbbször különösebb vita nélkül elfogadta mindazokat a javaslatokat, amelyeket a kormány terjesztett elő. A köztársaság megalakulását november 16-án a Nemzeti Tanács jelentette be egy fővárosi népgyűlésen. Az ekkor kihirdetett I. Néptörvény az állami fő hatalmat a kormányra bízta, melynek élén Károlyi Mihály miniszterelnök állt. Változás csak 1919. január 11-én következett be, amikor is Nemzeti Tanács Károlyit ideiglenes köztársasági elnökkényilvánította. És egyben felhatalmazta az úgynevezett néptörvények elfogadási jogával is. Károlyi Mihály köztársasági elnöksége 1919. március 21-ig a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásáig tartott.