A Népszava 2015. október 22-i számában interjú jelent meg az önmagát jobboldaliként definiált Juhász Pál szociológus-közgazdásszal. A beszélgetés egyik témája az 1956-os forradalom volt.

Egyik lényeges megállapítása az, hogy a forradalom alatt nem beszélhetünk a társadalom egésze által elfogatódott célkitűzésekről. Személyes tapasztalatai szerint az egyes embercsoportok más-más ideológiából kiindulva adtak választ a megoldandó feladatokra. Az emberek közötti diskurzusokban gyakorta egymással szemben álló nézetek ütköztek meg egymással. A többség azonban nem akarta visszaállítani a kapitalizmust, a tőkés gazdasági és politikai rendszert, a nagy tőkések és nagybirtokosok uralmát, elvetette a Horthy rendszer visszaállításának gondolatát, mivel személyes tapasztalatai alapján is tudta, hogy a többség számára mit jelent a 3 millió koldus országában élni. Ezzel magyarázható, hogy a Horthy rendszer egyes elemeit visszasíró Orbán rezsim ma már nem tud mit kezdeni az 56-os forradalommal. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy a Fidesz klientúra az 56-os forradalmi visszaemlékezés címén érdemben csak aktuálpolitikai kérdésekről szólt: a kormány munkájáról okkal és főleg ok nélkül dicshimnuszokat zengedezett, az ellenzéket okkal és főleg ok nélkül ócsárolta.

„Összességében azonban a forradalom baloldali irányultságú volt.” Későbbi megfogalmazás szerint „ember arcú szocializmus” volt a célkitűzés. A társadalom jövőjével foglalkozók nagy része a jugoszlávok által kidolgozott önigazgató társadalmi modellt tekintette követendőnek Az persze más kérdés, hogy ez az elképzelés megvalósítása is illuzórikus volt. Juhász Pál gondolataihoz kapcsolódva megjegyezhetjük, hogy a forradalomnak hivatalos programja ugyan nem volt, de az egyetemisták követeléseit annak tekinthetjük, melyekben a szocializmus megreformálása az alapvető célkitűzés. A Horthy rendszer visszaállításának gondolatát csak Mindszenty József hercegrimás, illetve a polgári demokrácia megteremtését csak B. Szabó István kisgazdapárti politikus vetette fel. A főirányvonal mellet azonban megjelentek a különféle horthysta politikai csoportok, a kakastollas csendőrök, sőt a revánsra váró szélsőséges nyilas elemek is a maguk követeléseivel.

Juhász Pál megállapítása szerint a parasztság nagy része is tudomásul vette a szocialista átalakulást, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a közhiedelemmel ellentétben csak kevés helyen hordták szét anarchikus módon a szövetkezeti vagyont. Az egykori nincstelenek különösen ragaszkodtak a téeszekhez. De a birtokos parasztok nagy része is bent maradt a közös gazdaságokban. A szociológus szerint az is hamis állítás, hogy a tanács- és a téeszelnökök ellen gyakori lett volna lincs hangulat. Kivételt a helyi ávéhások jelentettek, akik közül vidéken is sokan kényszerültek elmenekülni.

Juhász T. János