2015. október

A miniszterelnök nyugodtan lehet flegma, cinikus, lekezelő. Azt tehet és tesz, amit akar, amit saját és vazallusai érdekei szempontjából jónak lát. Pillanatnyilag a demokratikus oldalon ütőképes ellenfele nincs. Már csak azért sem, mert a demokrácia hívei egymástól elkülönülve több kisebb- nagyobb szervezetben tömörülnek. Az esetek nagy részében nem találják a közös nevezőt. A pártok többsége karizmatikus vezető hiányával küszködik. A civil szervezetekkel és mozgalmakkal való rendszeres és folyamatos kapcsolatuk egyenlőre mindkét fél hibájából elégtelenek. Jelenleg Orbánnak egyetlen számottevő ellenfele a jobboldalon sorakozik fel. De ezt is tudja ellensúlyozni, részben karaktergyilkosságokkal – lásd Kovács Béla európai parlamenti képviselő esetét, részben egyes jobbikos programok kisajátításával és azok megvalósításával. Lásd a migránsokkal kapcsolatos lépéseket: kerítésépítés, rendőrség, katonaság igénybe vétele.

Orbánt nem érdekli az ország, a nép sorsa. Önös érdekeiből adódóan nem fogja átengedni a hatalmát senkinek. Ehhez, ha kell újfent színt változtat, ahogy ezt már többször is megtette. Ha kell vállalja a nemzetvezető szerepét is. Már sikerült is „törvényes” felhatalmazást szereznie a kormánynak, azaz saját magának ahhoz, hogy válsághelyzetet jelentsen be a migránsok tömeges megjelenésére hivatkozva. A „tömeges bevándorló” szavak elhagyása esetén a „válsághelyzetre” utalva a fegyveres szervezetek segítségével azt tehet az országban, ami úri jó kedvének legjobban megfelel.

Az emberek nagy része szereti a magyar „kisvezért”, legalábbis elfogadja politikáját, vagy félelmében úgy tesz, mintha egyetértene vele. Valós véleményét legföljebb szűk családi, vagy baráti körben mondja el. Ezért nem támogatta azt a népszavazási kezdeményezést, melynek célja a kötelező iskolai korhatár 18 évre történő visszaállítása volt. Pedig közel egymillió ember közvetlenül érdekelt abban, hogy növekedjen a középiskolások száma. A népszavazást követelő szükséges 200 ezer aláírás helyett 100 ezren sem követelték a népszavazás kiírását. Hol voltak a demokratikus pártok, civil szervezetek, mozgalmak, a demokratikus elkötelezettségű emberek? Ezzel Orbánék szabad kezet kaptak annak eldöntésére, hogy kikből és hányan lehetnek diplomások, érettségizettek, szak- és legfeljebb betanított, illetve segéd- és közmunkások. Csökken a jól képzettek, a társadalmi-politikai ismeretekkel rendelkezők és nő az alattvalói szemléletű és magatartású emberek száma. Ez a társadalmi fejlődés szempontjából előbb-utóbb zsákutcába vezeti és katasztrófába sodorja az országot, ugyanakkor biztosítja Orbán és alvezérei, illetve a mesterségesen kitenyésztett új uralkodó osztály már így is nagyra nőtt hatalmát.

Juhász T. János