Újpest logó
Ma 2019. december 13. péntek, Luca, Otília, Lúcia napja van. Holnap Szilárda napja lesz.

2015. június 23.

Pozsgay Imre egyre többet és egyre ellentmondásosabban foglalkozik politikai múltjával. A népszava június 5-i száma idéz tőle egy interjút, miszerint - 39 éves kommunista párttagsága ellenére - nem volt kommunista; segített kiszabadítani hazánkat a szovjet fennhatóság alól; s a rendszerváltás előtti politikai szerepét a következőként értékeli: „Rám volt szükség, hogy belülről szétszedjem” a szocialista rendszert.

Állításaiban lehet bizonyos igazság, de ex-katedra kijelentései vitathatók. Hogy kommunista volt-e valamikor, utólag nehéz lenne megállapítani, bár nagy a valószínűsége. Egyébként is kommunista és kommunista között óriási különbségek lehetnek. Legyen elég a diktátor Rákosi Mátyásra és a szocializmus építésében a nemzeti érdekeket és sajátosságokat figyelembe vevő Nagy Imrére utalni. Hogy Pozsgay a két szélsőség között mikor és hol állt, nehéz lenne megállapítani. Csak azt tudjuk, hogy nyilvánosan mikor lett baloldaliból jobboldali. Az is ismert, hogy 1950-től, 17 éves korától MDP, majd MSZMP, illetve MSZP tag volt. Feltehetően 1950-ben az általa ismert szocialista eszmék ismeretében vállalta a párttagságot, kilépésekor pedig azok megtagadásával. 1990 őszéig kitartott a szocialisták mellett, amíg azok elősegítették politikai karrierjét.

1957-től egyetemi diplomával a zsebében a párt ideológiai és gyakorlati munkájában vett részt, illetve az államapparátusban tevékenykedett. Volt Marxista és Leninista Esti Egyetem igazgatója, megyei első tikár, a Társadalomtudományi Közlemények főszerkesztő-helyettese, kulturális, művelődési és államminiszter, 14 éven át országgyűlési képviselő és a 80-as években KB és Politikai Bizottság tagja, végül az MSZP tagja. Az MSZP-ből való kilépése után egyértelműen a jobboldalon találta meg politikai elvbarátait. Először az MDF-ben, majd Orbán Viktor meghívására a Nemzeti Konzultációs Tanács tagjaként. Végül részt vett az illiberális Alaptörvény kidolgozásában.

Mások mellet persze neki is volt szerepe a szovjet fennhatóság felszámolásában, de Brezsnyev és aggastyán utódai idején ő sem mert megnyikkanni mindaddig, amíg 1985-ben Gorbacsov hatalomra nem került, és meg nem kezdte meg a szovjet diktatúra felszámolását, a demokrácia kibontakoztatását.

Az öndicséret kellemetlen illatú, amikor is azzal dicsekszik, hogy rá volt szükség, hogy belülről „szétszedje” a szocialista rendszert. Mint politológusnak tudnia kell, hogy egy rendszer felbomlasztásához a politikai aktivisták sokasága, a tömegek támogatása és a kedvező nemzetközi helyzet elengedhetetlen.

1989. január 28-án az ő nevéhez fűződik 1956 népfelkeléssé nyilvánítása és annak közhírré tétele. Ez azonban csak annyiban igaz, hogy kihasználta Grósz Károly pártfőtitkár külföldi tartózkodását és sajtóban bejelentette 1956 új értékelését. Az elemzés és az új megállapítás azonban nem az ő érdeme, hanem egy akadémiai történész bizottságé, amelynek pártmegbízottként ő is tagja volt. Elképzelhető, hogy bátor kiállását akarta felhasználni politikai pozícióinak átmentésére is, esetleg kibővítésére. Gondoljunk köztársasági elnöki aspirációira, amit azonban az ezzel kapcsolatos népszavazás és az SZDSZ-MDF közötti megállapodás meghiúsított. Ezt követően lépett ki az MSZP-ből és a parlamenti szocialista frakcióból.

Nem tudom, hogy magyar specifikum-e, de sokan, köztük Pozsgay is azzal dicsekszik, miszerint az előző rendszerben ellenálló volt. Így volt ez a II. világháború, illetve a rendszerváltás után is. Ezt tette Pozsgay is, amikor megtagadta kommunista múltját. Állítása kétségbe vonható. Erre többek között abból következtetek, hogy a 80-as években a tévében egy előadás sorozatban elemezte a szocialista demokrácia alapkérdéseit és továbbfejlesztésének lehetőségeit. Az előadások olyan jól sikerültek, mintha egy igazi szocialista, illetve kommunista tartotta volna azokat. Még egy megjegyzés az akkori előadásairól: sokkal több demokratikus elemet tart szükségesnek, mint a jelenleg általa is támogatott orbáni illiberális demokrácia elmélete és gyakorlata.

Még egy megjegyzés. Bár a Klub Rádió napi „közvélemény kutatásai” nem reprezentatívak, de még is elgondolkodtatóak. Pozsgay rendszerváltás előtti magatartásával kapcsolatos kérdés így hangzott: „Pozsgay Imre a Kádár-rendszer kiszolgálója volt-e?” A válaszolók 97 %-a szerint igen, 3 %-a szerint nem.

Juhász T. János