Újpest logó
Ma 2019. december 10. kedd, Judit, Loretta napja van. Holnap Árpád napja lesz.

2015. június 5.

2015. május 31-én volt a miniszterelnök 52. születésnapja. Tudta is ezt minden magyar állampolgár, aki egy kicsit is odafigyel politikai életünk aktuális kérdéseire. Igaz, hogy társadalmi életünk szempontjából nem különösen érdekes ez a nap, de ahol kialakul a személyi kultusz, ott előbb-utóbb az érdeklődés középpontjába kerülnek az első számú emberek életének ilyen fontos állomásai. Hogy ezt az érintett követeli-e meg, vagy hű hívei ajánlják a közvélemény figyelmébe másodlagos kérdés. Orbán Viktor születésnapja előtt arról is értesülhettünk, hogy a Hermina úti kápolnában szent misét tartanak érte. Azért az emberért, aki kommunista párttitkár és pártalkalmazott gyerekeként még az első szabadon választott parlament képviselőjeként is a kereszténydemokratákat kigúnyolva ateista világnézetével kérkedett. S mit ad isten, az 1994-es választások előtt, amikor Orbán az MDF vallásos választóinak megnyerését tűzte ki célul, füttyöt hányva korábbi világnézetének a keresztyénség szószólójává és az egyházi szertartások gyakorlójává vált. Több évvel korábbi polgári esküvője után még a templomi szertartást is vállalta és a gyerekeit is megkereszteltette. Hogy világnézete változott-e, vagy hatalmi érdekei követelték meg a ”megtérését” másodlagos és bizonyíthatatlan.

A miniszterelnök születésnapja miatti hercehurca hazánk életét jelentősen befolyásoló 3 vezér születésnapi megemlékezését juttatja eszembe. Sztálin 1949 december 21-én lett 70 esztendős. A születésnapi megemlékezéseket megelőzték a gyárakban a Sztálin műszakok, munkaversenyek, munkafelajánlások. Ekkor kezdődtek hazánkban a Szovjetunióból importált Sztahanov mozgalmak. Sztálin tetteit ismertető ünnepi beszédekkel, kulturális műsorokkal dicsőítették. Ekkor állították forgalomba a fővárosban a 70-es trolibuszt stb.

1952. március 9-én volt Rákosi Mátyásnak, az MDP főtitkárának 60. születésnapja. Ekkor is jelentős szerepet játszottak a munkafelajánlások, az országosan meghirdetett munkaversenyek már nemcsak a gyárakban, hanem a mezőgazdasági szövetkezetekben is. Ekkor is a többtermelés volt a jelszó, a mezőgazdaságban pedig még a beszolgáltatás időbeni, esetleg túlteljesítése. Mindenhol - gyárakban, téeszekben, állami gazdaságokban, hivatalokban, kulturális intézményekben, iskolákban stb. – megemlékezéséket, a vezért dicsérő beszédeket tartottak. Középiskolás voltam, a felajánlásokról személyes tapasztalataim is vannak. Kedvenc tantárgyamból, a magyar irodalomból 50 Petőfi és József Attila verset tanultam meg könyv nélkül. Fizikából, bár nem volt kedvenc tantárgyam, több tucat példa megoldását vállaltam. Osztálytársaim is hasonlóan jártak el, azok is, akiknek se teste, se lelke nem kívánta sem azt a szocialista rendszert, sem Rákosi Mátyást.

A sorból kilógott az utolsó kommunista vezető: Kádár János, akinek a születésnapja nem vált országos jelentőségű eseménnyé. Belső információkból csak az került ki a köztudatba, hogy egyrészt kapott egy sor dísztáviratot, másrészt felajánlotta lemondását és nyugállományba vonulását. Igaz voltak akik erről „lebeszélték”, ezért maradhatott a rendszerváltás megindulásáig az első számú ember az országos vezetésben.

Juhász T. János