2015. június 5.

 

Orbán Viktor a fideszes hatalmat „örök életűvé” szeretné tenni. Ezzel összefüggésben foglalkoztatja az a gondolat, hogy a jövőben mi legyen: miniszterelnök, vagy államelnök? E probléma évek óta napirenden van. Így többek között 2008-ban Stumpf István jelenlegi alkotmánybíró is felvette. Azóta mind a sajtó, mind a közvélemény foglalkozik e gondolattal. Erre Orbán több alkalommal is tagadólag reagált. Így 2012-ben felvetette a prezidenciális elnökség lehetőségét, de történeti és jogtiszteleti okokra hivatkozva elvetette annak megvalósítását. Ennek ellenére időnként a sajtó mégis foglalkozik e témával. Az elmúlt hetekben az Origó tette közhírré, hogy 2017-ben Orbán lehet az államelnök, Lázár pedig a miniszterelnök. Azóta több újságban – például a Népszavában, a Népszabadságban stb. – hírek jelentek meg e lehetőségekről és az ezekkel kapcsolatos alaptörvény módosításokról. A két politikus politikai pályájának ismeretében vélhető, hogy ezek a személyi változások nem a demokrácia fejlesztésének, hanem a további korlátozásának irányába mutatnának.

Orbán Viktor szempontjából a miniszterelnökség és az államelnökség mellett és ellene is vannak érvek. Az előző ciklusban az szólt a miniszterelnöksége mellett, hogy az Alkotmányt a demokratikus elemek korlátozásával így könnyen átalakíttatta. Emellett új törvényeket szentesíttetett, a régiek egy részét megváltoztatta. Közben az államhatalmi szerveket átalakíttatta, és a szakkádereket az élet minden területén hozzá hű pártkatonákkal cseréltette fel. Ezzel illiberális demokráciát teremtett hazánkban, azaz az élet legtöbb területén korlátozta a rendszerváltás óta megteremtett demokráciát. 2010-2014 között megtehette volna, hogy ő lép Schmitt Pál helyébe, de ekkor még nem fejezte be „rendszerváltó” tevékenységét és nem akarta tovább feszíteni a húrt az úgynevezett prezidenciális államelnökség megteremtésével és annak megszerzésével. Úgy vélhette, hogy miniszterelnök-jelöltként is sikeresen viheti győzelemre pártját a 2014-es parlamenti választáson. Számítása bevált, újból – ha csak ideiglenesen is – 2/3-os győzelmet aratott. Az elmúlt félév folyamán politikájának ellentmondásai nyilvánossá váltak. Ezzel megindult a Fidesz táborának erodálódása. Ez bizonyosan elgondolkodtatja a miniszterelnököt, aminek eredményeként újból napirendre kerülhetett, hogy ki legyen 2017-ben az államelnök.

Orbán Viktor május 26-án Székesfehérváron a közvélemény megnyugtatására, vagy félrevezetésére tagadta a személyi változások lehetőségét, mondván: „Nulla alatt van annak az esélye, hogy köztársasági elnök legyek.” Kijelentése azonban nem tekinthető készpénznek, már csak azért sem, mert ismert az a kijelentése is, miszerint nem azt kell néznünk, hogy mit mond, hanem azt, hogy mit cselekszik. És hogy a kulisszák mögött mit tesz, annak csak a jó isten a megmondhatója. Kijelentését már csak azért sem lehet biztosnak tekinteni, mert már egyes vélemények szerint az sem igaz, amit kérdez. Egyéni karrierje szempontjából államelnöksége mellett az szól, hogy ha 2018-ban a Fidesz elvesztené a választásokat, prezidenciás államelnökként 4 évre még is az ő kezében maradna a tényleges hatalom.

Juhász T. János