Újpest logó
Ma 2019. december 9. hétfő, Natália, Natasa napja van. Holnap Judit, Loretta napja lesz.

2015. május 26.

Ismervén a korábbi Orbán féle „nemzeti konzultáció” céljait és kérdéseit, hallván és olvasván a mostanival kapcsolatos véleményeket, napokon át fel sem bontottam a miniszterelnök levelét. Végül erőszakot követtem el magamon, kézbe vettem és elolvastam Orbán levelét és a 12 pontos kérdőívet. Ezekhez a dokumentumokhoz, elsősorban a levélhez szeretnék néhány megjegyzést fűzni.

A levél így kezdődik: „Mi magyarok 2010-ben úgy határoztunk, hogy minden fontos kérdést megbeszélünk egymással, mielőtt döntést hoznánk. Ezért indítottunk nemzeti konzultációt…” Az ígéret szépen szólt, de néhány eset kivételével nem lett belőle semmi. Így fel sem merült annak a gondolata, hogy kikérjék az emberek véleményét az egészség, a szociális, az oktatáspolitika stb. aktuális ügyeiről. Ígérete azonban nem is volt megvalósítható, mert annyi fontos jó és főleg rossz döntés születet például a parlamentben, hogy ha lett volna mindegyikről konzultáció, akkor folyamatossá vált volna.

Nincs kizárva annak a lehetősége sem, hogy egy sor kérdésről nem is mertek volna konzultálni, mert még híveik sem adtak volna olyan válaszokat, amilyeneket ők vártak. Emellett a kérdések sugalmazóak is voltak. Úgy fogalmazták meg azokat, hogy az adható válaszok alátámasszák Orbán Viktor célkitűzéseit. Emellett csak részben, vagy egyáltalán nem fejezték ki a válaszadók tényleges véleményét. Nem beszélve arról, hogy csak minden 9-10. megkérdezett küldte vissza a kérdőívet, elsősorban az Orbán hívek. Se szeri, se száma a negatív véleményűeknek, de félelmükben nem merték még így sem kinyilvánítani. Sokan pedig apolitikusságuk, mások azért nem válaszoltak, mert tudták, hogy ez a konzultációs játék csak szemfényvesztés, amelynek nem a valós vélemények és akarat felmérése a célja, hanem az orbáni akarat igazolása. Ezt akarják biztosítani azzal is, hogy nem pártatlan szakértőkkel állíttatják össze és dolgoztatják fel a kérdéseket, hanem fideszes elkötelezettekkel.

Orbán Viktor levelében bevándorlókról szól, holott a magyar határt átlépők nem hazánkba akarnak jönni, hanem elsősorban valamelyik nyugat-európai országba. Amikor a határátlépőkről beszél teljesen elfeledkezik arról, hogy az elmúlt másfél évszázad folyamán több mint 2 millió honfitársunk, többségében mint „megélhetési kivándorló” került jórészt Amerikába és Nyugat-Európába. Ebből sok százezren az ő kormányzata alatt. Mit tenne a miniszterelnök, ha az ő logikája szerint csak az utóbbiakat vissza akarnák toloncolni hazánkba?

A kérdőív kérdéseinek nagy része tele van fél igazságokkal, hamisításokkal, vagy egyszerűbben szólva hazugságokkal. Így többek között a „bevándorlást” összekapcsolják a terrorizmussal, holott a szakértők ezt tagadják, illetve csak kis valószínűségét feltételezik. A „bevándorlók” elleni hangulatkeltés a célja annak a megállapításnak, hogy az „elmúlt időszakban hússzorosára” nőtt a bevándorlók száma. A kérdés félrevezető, mert nem tudjuk, hogy mikorra vonatkozik, hányról hányra nőtt a számuk, a ténylegesen itt maradók mellett benne vannak-e a nyugatra távozók is? Hazugságra épül a 10. és 12. kérdés, amelyekből arra következtethetnénk, hogy a bevándorlókat mi tartjuk el, holott erre uniós pénzt kapunk.

Az Orbán Viktor levelében lévő hazugságok, illetve az azt sugalmazó állítások a 3 csiga sztoriját juttatja eszembe. A sivatagban menetelő első csiga megszólal: előttem a sivatag, mögöttem 2 csiga. Majd a középső: előttem egy csiga és mögöttem is 1 csiga. Végül a harmadik így szól: előttem is 1 csiga, mögöttem is 1 csiga. Igazat mondott-e a harmadik csiga? Nem! De ő bármit mondhat, mert ő a hazudós csiga, ahogy politikai életünkben ezt a szerepet Orbán Viktor és hívei sajátították ki maguknak.

Juhász T. János