Újpest logó
Ma 2019. december 9. hétfő, Natália, Natasa napja van. Holnap Judit, Loretta napja lesz.

2016. november 1.

A Népszava 2016. október 22-i számában megszólalt Csepreghy Nándor miniszterhelyettes. Gondolatai között vannak valósak, de egyoldalúságról tanúskodók, sőt hamisak is. Így vitatható az a megállapítása miszerint „jelenleg a magyar kormány lehetőséget nyújt a munkára, senkit nem zár ki a munkaerő piacból, aki dolgozni akar.” Ez szépen hangzik, de csak részben igaz. Gondoljunk arra, hogy főleg regnálásuk kezdetén sok-sok ezer embert rúgtak ki munkahelyükről és híveiket ültették helyükbe. De erre ma is van példa: mi lesz a megszüntetett Népszabadság kirúgott újságíróival? Mi lesz a kormány munkájával elégedetlenkedő elbocsájtott közmunkásokkal? De a dolgozó közmunkás sem lehet elégedett, hiszen csak annyit kap, hogy éhen ne haljon, de abból egyedül sem képes tisztességesen megélni, hát ha még családja is van.

A miniszterhelyettes hallgat arról, hogy a munkahely teremtés alapvető problémája az orbáni gazdaságpolitikában van. Így a külgazdasági kapcsolataiban. Abban, hogy elsősorban nem a gazdagabb és műszakilag fejlettebb nyugati befektetőkkel keresi az együttműködést, hanem a déli és a keleti fejletlenebb, jobbára antidemokratikus országokkal. Eddigi tapasztalatok szerint az innen becsalogatható tőke kevés a gazdasági fellendüléshez, ugyanakkor mint antidemokratikus államok elősegítik az orbáni önkényuralom megerősödését. Ezért a nyugati demokratikus államokkal kellene bővíteni gazdasági kapcsolatainkat is. Az Orbán kormány elutasító magatartása, a kedvezőtlen gazdasági előfeltételek, és a demokrácia korlátozása miatt a nyugati befektetők azonban nagyon meggondolják, hogy hozzanak-e Magyarországra tőkét, vagy sem. A gazdasági fejlődésünk gondjait Orbán politikája, miszerint hatalmának stabilizálás érdekében az új hazai burzsoázia létrehozását és megerősítését szorgalmazza, csak hosszú távon, a nép nyomorának tartós fenntartásával oldhatja meg, ha egyáltalán meg akarja és meg tudja oldani. Az eddigi gyakorlat szerint az Orbán kormány nem sokat törődött a hazai kis- és középvállalkozókkal sem, pedig rájuk lehetne támaszkodni a gazdasági fejlesztésben, új munkahelyek teremtésében. A kormány kedvezőtlen gazdaságpolitikája - például adóemelés - miatt 2013-ban több tízezer tönkre is ment közülük.

Csepreghy miniszterhelyettes szerint az Orbán kormány 6 éve alatt 650 ezer új munkahely keletkezett Magyarországon. Orbán Viktor 660-670 ezerről beszél. Más számítások szerint azonban csak 420 új munkahely keletkezett az elsődleges munkaerő piacon. Ha pedig figyelmen kívül hagyjuk a válság idején megszűnt és újra teremtődött munkahelyeket, a külföldre ingázókat, akkor csak 285 ezer az újonnan munkába állók száma. Az Orbán és a Csepreghy által citált adatok azért is torzak, mert benne szerepelnek a közmunkások mellett a képzésben részesülők is és a tartósan külföldön élő és dolgozók is. A közmunkások száma nyolc év alatt 30 ezerről 227, más adatok szerint 232 ezerre nőtt. Gond csak az, hogy közmunkások nemcsak kimaradnak az értéktermelő munkából, hanem munkájuk mennyisége és minősége is nagyon sok kívánnivalót hagy maga után. A termelő munkától eltérően a közmunka jobbára csak a pénzt viszi, de nem alapja a gazdasági fejlődésnek, az életszínvonal, a nyugdíjak emelésének, az oktatás-, az egészségügyi és más szociális problémák megoldásának.

Orbánék sajátos számítása szerint a munkaképes korúak közül 67,1 % a foglalkoztatottak aránya, a valóságban azonban csak 60 %. Így a munkanélküliségi ráta nem 4,9 %, hanem ennek több mint duplája. Igaz ez az állítás akkor is, ha szakképzettség hiánya, vagy lakóhely és munkahely közötti nagy távolság miatt nő a betöltetlen munkahelyek száma is.

Szépen hangzik a miniszterhelyettes azon megjegyzése, amelyikkel egy USA-beli szemléletre hívja fel figyelmünket. E szerint „Nincs különbség az utcaseprő, a tanár, a bolti eladó és a könyvelő megbecsültsége között, hisz saját tudását kamatoztatva mindegyik hozzájárul az ország haladásához. Ez jelenti azt, hogy mindenki ugyanannyira számít.” Ez a szemlélet sokkal emberibb, mint Lázár János hírhedt mondata, miszerint „Amennyije van, annyit is ér.” Persze valószínűsíthető, ha Csepreghy Nándor munkakör választásra kényszerülne, inkább maradna miniszterhelyettes, mint utcaseprő.

Juhász T. János