2016. május 24.

A napjainkban zajlódó politikai csatározások „A háládatlan krokodilus” című mesét juttatja eszembe. Történt egyszer, hogy a krokodilusnak a hátára esett egy nagy kő, ami alól nem tudott kibújni. Arra ment egy vándor ember. A krokodil könyörgött, hogy segítsen neki megszabadulni a kőtől. Hálája jeléül megígérte, hogy minden hajnalhasadtakor az ég felé fordulva emlegeti a nevét. Az ember megkönyörült rajta és teljesítette kérését. S mit tesz isten, krokodilus meg akarja enni, mondván, hogy az ígérete a krokodilok nyelvén azt jelenti, hogy megeszi a kiválasztott áldozatát. A mai orbáni politikát elemezve az előbbiekhez hasonló jelenségeknek lehetünk tanúi.

Soros György magyar származású amerikai milliárdos nem felejtette el szülőhazáját. Több dolgot is megtett azért, hogy elősegítse Magyarország demokratikus, nyitott társadalommá válását. Ez a rendszerváltás körüli években abban öltött testet, hogy ösztöndíjjal segítette azoknak a fiataloknak a tanulását, akikre szerinte számítani lehet az ország demokratizálásában.

Soros György első „fiókái” közé tartozott 1988 tavaszától Orbán Viktor a Közép-Európai kutató munkacsoport munkatársaként. Majd 1989 tavaszától a következő év elejéig az Oxfordi Pembroke College hallgatójaként. Az 1989-es adatok szerint Orbán havi 10 ezer forintnak megfelelő ösztöndíjat kapott, ami kiegészült havi 5-10 ezer forint szerkesztői honoráriummal. A kettő együtt meghaladta a 10-15 éves oktatói múlttal rendelkező egyetemi docensi fizetést.

Soros ösztöndíjas volt többek között Kövér László házelnök, Deutsch Tamás és Szájer József EU parlamenti képviselők, Németh Zsolt külügyminisztériumi parlamenti államtitkár, Stumpf István alkotmánybíró, Kovács Zoltán kormány szóvivő, Kumin Ferenc, Gruber Károly, Csépfalvy Zoltán nagykövetek, Orbán Gábor volt államtitkár, Hörcsik Richárd országgyűlési képviselő, Schmith Mária Terror Háza főigazgatója.

A rendszerváltás előtt és az azt követő néhány évben Orbánék és Soros György kapcsolata jó volt, amíg a fideszesek céljuknak a demokratikus társadalom megteremtését tekintették. 1992-ben még Orbánék kiálltak a jobboldal által csepült Soros György mellé, mondván: „megdöbbenéssel figyeljük a Soros Alapítványt és Soros György személyét ért nemtelen támadásokat…. Tiltakozunk az Alapítvány politikai csatározásokba történő bevonása ellen.” Viszonyuk mind addig felhőtlen volt, amíg nem változtak mg a Fidessz céljai. Ez azzal függ össze, hogy az Antal és a Boross kormányok nem váltották be a társadalom többségének reményeit, ezért egykori szavazóik nagyobb része elhagyta a kormány koalíciót. Az eredetileg liberális Fidesz ezt a jobboldali konzervatív szavazókat célozta meg immár elsősorban azért, hogy következő választáson megszerezze a hatalmat. Ettől kezdődően Orbán eredeti célkitűzései a feledés homályába merültek. Ezzel ellentétesen Soros György célkitűzései változatlanok maradtak. Ezért a fideszesek a 90-es évek közepétől szembe fordultak Sorossal, egyre jobban gyűlölik és hazugságok sokaságával szeretnék őt lejáratni. Jelenleg a migránsok betelepülésének ösztönzésével vádolják.

Juhász T. János