2016. május 20.

Orbán Viktor politikai harci módszereihez tartozik, hogy ellenfeleit, akiket ellenségként kezel, kommunistasággal vádolja. Tette ezt az elmúlt napokban is, amikor Solanát, a NATO volt főtitkárát „öreg kommunistának” nevezte. Állítása hamis, mivel Solanának semmi köze nem volt és nincs a magukat kommunistának nevezőkhöz. A kommunista társadalom csak fikció volt, a szocialista pedig csődöt mondott. Az azonban tény, hogy a fideszes vezetők nagy része családilag – közte a lelkes őrsvezető és KISZ titkár Orbán Viktor – vagy párttagként közvetlenül is kapcsolódott a szocialista rendszerhez. Ez meg is látszik mai politikai irányítási módszereiken, amelyek nagy része azonos, vagy nagyon hasonló a Sztálin, a Rákosi és a Kádár érákban alkalmazottakhoz. A teljesség igénye nélkül nézzünk erre néhány példát.

Orbán Viktor a fideszes SZMSZ szerint egy kivételével minden fontosabb országos hatókörű pártszervnek, bizottságnak elnöke, legalább is tagja. Jóváhagyása nélkül semmilyen lényeges kérdésben – pártprogram, pénzügyek, különböző képviselőjelöltek, vezetők kiválasztása stb. - nem születhet döntés. Orbán mindenhatósága még Rákosiét és Kádárét is meghaladja.

Az orbáni politikában a Rákosi féle szemlélet és gyakorlat köszön vissza az ellenségkeresésben, „aki nincs velünk az ellenünk van” szemléletben, a társadalmon és az unión belüli harcok élezésében.

2010 óta a központi irányítás szerepe az élet minden - politikai, gazdasági és kulturális – területén jelentősen megnőtt. Lásd az egyes minisztériumok átszervezését, egyesítését, a hatókörük kibővítését, a helyi szervek – például önkormányzatok – jogkörének megnyirbálását, az alsó és középfokú oktatás teljes államosítását, a gazdasági életben a központi irányítás szerepének növelését.

Orbán Viktor Rákosihoz hasonlóan meg akarja szüntetni a többpártrendszert. Az első lépéseket már meg is tette három jelentősebb párt felszámolásával. Most az MSZP-re zúdítja támadásait. A többi kisebb demokratikus ellenzéki párt szerepét formálissá szeretné tenni, ahogy ez a Horthy korszakban is volt.

Minden győztes párt a kulcspozíciókban személycseréket hajt végre. Rákosiék idején ezt B listázásnak nevezték. A mérce a politikai megbízhatóság volt. Hasonlóan tettek Orbánék is. A szakismereteket igénylő pozíciókba sógort, komát, jó barátot, illetve gyakran hozzá nem értő pártkatonákat ültettek. Újdonság, hogy az új emberek a korábbiaknál hosszabb időre kapták megbízatásaikat. Így akarják biztosítani, hogy választási vereségük esetén embereik egy része a helyén maradjon. Kezdetben a különböző bizottságokban, szervekben biztosították az ellenzék megfelelő arányú képviseletét. Az utóbbi időben azonban csak saját embereik közül kerülnek ki az új tagok. Lásd például az Alkotmánybíróságot, ahol minden új tag Fidesz elkötelezett.

A törvényhozás módja is hasonlít a rendszerváltás előttihez. Az országgyűlési képviselők szinte egy emberként mindent megszavaztak, vagy az Elnöki Tanács hirdette ki azokat törvényerejű rendeletként. Most is hasonló a törvényhozás. Orbán mamelukjai – egy-két esettől eltekintve – mindig minden orbáni javaslatot jóvá hagynak. Az érintettek, vagy a tényleges képviselőik bevonása a törvények előkészítésébe sem akkor, sem most nem jellemző. Lásd a közoktatási kerekasztal körüli kormányzati bohóckodást.

A fideszes kormány első lépései közé tartozott a médiák elfoglalása, legalább is befolyásolása, a demokratikusan gondolkodó dolgozók elbocsátása, és az ellenzék kezén lévő, illetve a független médiák munkájának megnehezítése. A rendszerváltás előtt legtöbbször a tervek túlteljesítéséről szóltak a híradások. Ma is hasonlókról beszélnek a kormány emberei: „Hazánk jobban teljesít.” Ez azonban csak sóder. Ezt bizonyítja az első negyed évi GDP növekedés, ami csak 0,9 %-ot ért el. Ezzel Magyarország az unión belül az utolsó helyre került.

Rákosiék az emberekkel terv- és békekölcsönt jegyeztettek, hogy pótolják az államkassza hiányait. Orbánék 2010-ben azzal indítottak, hogy az érintettek megkérdezése és meggyőzése nélkül a magán nyugdíjpénztári befizetések döntő többségét - mintegy 3000 milliárd forintot - államosítottak. Hogy ebből mennyi ment közcélra és mennyit tettek zsebre a tűzhöz közel állók, nem tudni. Arról bezzeg hallgatnak, hogy ebből mikor, mennyi és milyen kamattal kerül vissza a jogos tulajdonosokhoz.

Hasonlóság és különbség is van a rendszerváltás előtti és a mai rendszer között abban is, hogy a társadalom rétegződése hogyan módosul. Akkor megszüntették a földesúri és a tőkés osztályokat, a kistulajdonosokat, módosították és kicserélték az állami bürokraták rétegét és megkezdték az egységes tsz parasztság létrehozását. Orbánék személyi cserékkel összekötve megkezdték az új bürokrata, illetve új földbirtokosi és a nemzeti burzsoá rétegek megteremtését.

Juhász T. János