- A  Ki Mit Tud jubileumi pódium II. elődása -

Ki más is nyithatta volna meg február 10-én az újpesti Polgár Centrum színháztermében a Ki Mit Tud jubileumi pódium II. elődását, mint Kiss Péter társadalompolitikai miniszter, országgyűlési képviselő?! Előljáróban gratulált a „bátorságpróbán” fellépőknek, hogy ekkora közönség kíáncsi a produkcióikra.  Régi kedves ismerősként köszöntötte a jelenlévőket, hiszen az MSZP Újpest-káposztásmegyeri Szervezete programjainak rendszeres résztvevői. Ő is, meg a közönség soraiban ülők is. A „lélekben jelen lévő” képviselőtársa, Csizmár Gábor üdvözletének tolmácsolása után felhívta a figyelmet – „Aki hallja, adja át! – a következő hét programjaira: a másnapi parlamenti „gyárlátogatásra”, a dolgozószobájába, hogy az újpestiek és a rákospalotaiak is láthassák, hogyan zajlik a kormányzati, illetve a minisztériumi munka. Elmondta, hogy a legutóbbi parlamenti látogatáson ötszázan vettek részt.

 

Kiállításra és hétvégi színes programokra invitált: a szombati sport- és egészségnapra a Halassy Sportközpontba, gyerekes-unokás vasárnap délelőtti programnak ajánlotta a Csipkerózsika mesemusicalt a  XV. kerületi Kossuth utcai Általános Iskolában, továbbá február 17-én a már „hagyományos” teadélutánjára a Pozsonyi utcai Német TagozatosÁltalános Iskolába. Bíztatta a jelenlévőket, vegyenek részt egy új kísérletben: lépjenek fel együtt az unokájukkal, unokáikkal. Kuriózum volna. Itt az ideje, hogy ők is megismerjék ezt a közösséget – fejezte be köszöntőjét a miniszter.
    A Marsall Géza vezette műsor első fellépője a „Vadvirág” hölgykórus volt. Tagjai a hajdani határőrségnél szolgáltak, de az egykori egyenruhát fehér csipkeblúzra és fekete szoknyára cserélték. A legismertebb népdalokból és műdalokból adtak elő válogatást Bodor Mihály vezetésével.
    Dócs György saját verseivel állt pódiumra, s elmondta, hogy tizenkét éve ír, ekkor találkozott a „múzsájával”, akihez azóta 93 verset írt. Közülük „Az elfáradt könnycsepp”, a „Nekünk gyönyörű” és a ”A kis cipőd szeretnék lenni” arattak nagy sikert, bizonyítván, hogy a szerelem nem csak a fiatalok kiváltsága.
    Cziczásné, Gyöngy Rózsa, a gyáli népdalkör tagja alföldi népdalcsokorral, Osváth Magdi (Ne szidjatok soha engem) magyar nótákkal lépett színpadra, s vastaps közepette távozott, hogy azután a közönség Szentendrei Éva édes-bús népdalaira andalodjék el.
    Igencsak jókat derültek Simon István: A pálinkások esete című versén, Bagaméri Magyar Csilla remek előadásában, ráismervén a magyar emberre: hiába bünteti meg egyre többször és egyre többre a finánc zug-pálinkafőzésért, azért csak nem mond le róla…
    Váradi Edith a profi előadásában operettdalok zárták az első részt (Adj egy édes csókot…, Lehet könny nélkül sírni…). Többen is vele énekelték a közismert és közkedvelt melódiákat.
    Énekkar kezdte a második részt is. Az „Aranyeső” Vernyel Erzsébet vezetésével vidám egyvelegekkel teremtette meg a szünet utáni jó hangulatot. Jól kötődött ehhez Csokonai: Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz… című verse, Darmstadter József előadásában. Őt Bánfalvi Tamásné magyarnótázása követte, aki többek között a Lőre, lőre, cudar lőre… című dallal csatlakozott az előtte „szólóhoz”.
    Az operettmuzsikát Bodor Mihály és Németh Anna vitte a színpadra, szintén a közönség  (szerencsére nem túl hangos) „közreműködésével”. Előbbi a János vitéz betétdalát, az  Egy rózsaszál szebben beszél…énekelte, a hölgy pedig a Hol van az a nyár…, a Meseautóban… és a Kellene ma éjjel egy kis haccacáré…-val teremtett még jobb hangulatot.  
    Boldog Istvánné az illúziók birodalmába kalauzolta a nézőket bűvészmutatványaival, Kovács Zoltán a tárogató muzsika gyöngyszemeiből „tárogatott” a közönség elé. A műsort Dobiné Tiszai Nagy Ildikó táncdalénekes zárta: Engem nem lehet elfelejteni…, Hány éjjel vártam..  és Ugye, Te is akarod?...
    Persze, hogy akarják! Legközelebb, velük, ugyanilyenen!

H. E.