Újpest logó
Ma 2019. november 13. szerda, Szilvia napja van. Holnap Aliz napja lesz.

Az Én vendégem az Ön vendége

Kiss Péter országgyűlési képviselő jelölt a tündéri nagymamává érett, hajdan gyönyörű dívát, a Kossuth-díjas Pécsi Ildikó színésznőt és a kiemelkedően tehetséges, fiatal anyukát, Sebestyén Katját, a Csillag születik felfedezettjét, a jelen és a jövő kiválóságait fogadta február 20-án este az Ady Endre Művelődési Központban .A miniszter tehetséges riporternek (is) bizonyult, nem bizalmaskodó, ám mindenkit érdeklő kérdéseket tett fel a hölgyeknek.

- A tavalyi fantasztikus évem volt – kezdte Pécsi Ildikó –, a nézők megszavazták az örökös tagságomat, s a Pepita Újság közönségdíját is én nyertem. El sem akartam menni, mert aznap – az autóbalesetem óta van ilyen – nem tudtam járni. Azután megindulunk, de ezt tudjuk – tette hozzá a zömmel hasonló korú hallgatóság derültségére. Nagyon boldog voltam, mert a közönségért lettem színész. – Beszélt az MSZP-s „múltjáról”, a Kiss Péterrel közös munkáikról. Én a közönségért, ő meg a közösségért, az emberekért dolgozik és büszkén merem mondani sok év után, hogy a barátja vagyok.
Katját arról faggatta Kiss Péter, milyen érzés híresnek lenni?
- Először is zavarba ejtő, s megtisztelő, hogy díszvendégként ülhetek itt, ráadásul Ön a bal oldalamon ül, s nem is tudja, hogy két oldalról is pécsivel van körülvéve, ugyanis a szüleim Pécsről származnak, én pedig az újpesti Pécsi Sebestyén Zeneiskolába jártam – vette át a humoros stílust. – A Sebestyén-családban hagyomány a zene szeretete, művelése. – Katja tizenegy nyelvvel foglalkozik, majdnem annyit ért, de héten beszél is. Beszél angolul és spanyolul, ismer majd’ minden szláv nyelvet, és – szerelemből – héberül és cigányul is megtanult.
Katjáról tudjuk, hogy szívesen énekel gyerekeknek. Amikor a lányom még meseszakasz korban volt – avatott be kicsit a magánéletébe Kiss Péter –, Ildikó megajándékozott bennünket egy általa írt verses-mesés-énekes könyvvel. Erről az oldaláról nemigen ismerik őt.

- Nemcsak a mesés-, de a szakácskönyvemet is ismerik! – cáfolt a művésznő. – Amiben nem írtam le pontos adagokat, mert úgy gondoltam, hogy aki elolvassa, az tud főzni. Inkább történetek vannak benne, például a legendás krumplifőzelékemmel. Ugyanis a főzés függvénye nálam, hogy ki telefonál, és mennyi ideig beszélünk. Ennél a krumplifőzeléknél is így történt, és mindig elfelejtttem, hogy berántottam-e. Folyton csengett a telefon, meg sem tudtam kóstolni. Mire hazajöttek, az edényen úgy állt a krumplifőzelék, hogy megfordítottuk, de úgy sem jött ki… Becsületére váljék a két Szűcsnek, hogy zrikálva, de megették! Utána közölték, hogy több krumplifőzeléket ne főzzek… (Óriási derültség!)
A „riporter” ismét Katjához fordult: hogyan működik, amikor terápiás célból énekel gyerekeknek?
- Kétféle gyerekműsorom van, egyikben már megismert a közönség, másfél órás bulizene. A lényege az, hogy élvezzék és a felhőtlen táncolás közepette kicsit megnyugszanak. A másik egy speciális terápia: egyórás foglalkozás egészen pici gyerekeknek és szülőknek. Arra tanítjuk a szülőket, hogyan bánjanak és énekeljenek a gyerekekkel. A welness-torna és egyéb mozgások közepette nyugtató dallamokat hallva a gyerek is megnyugszik és a szülő is megtanulja a dalokat. Mindent kipróbálok a saját – igencsak virgonc – gyerekemen. Ami nála beválik, az más gyerekeknél is.
- Mesélj az unokádról – kérte a képviselő Pécsi Ildikót.
- Tavaly végre elérte, hogy színtiszta kitűnő lett, mindig kitűnő volt, csak magatartásból volt négyese. Meghúzta a lányok haját, meg hasonló apró csínyeket követett el. Megnyert egy matematika versenyt – a család nem is érti, mert én ha két számot összeadok, abból három eredmény jön ki, az apja meg nem is ismeri a számokat… – mesélte óriási derültség közepette. – Egy iskolai táborban megismerkedett a kézilabdával, de közölte az edzővel, hogy szívesen játssza ezt a sportot, de csak akkor, ha nem kell futni… Az egyetlen hely a kapu, úgyhogy most kézilabda kapus, és imádja!
Szűcs Lajos, a nagypapa ötvenszeres válogatott, világválogatott, olimpiai arany-, és ezüstérmes csapat tag futballista, a nagymama híres színésznő. Ismert emberek gyerekének, unokájának lenni nagyon nehéz – mondja erre a művésznő, felidézve Csaba fia ifjúkorát is.
Katja a Megasztárba nem tudott benevezni, mert akkor született a fia. A Csillag születik-be sok-sok ember unszolásár neveztem be – veszi át a szót –, amit ezúton is köszönök! Magyarországon elég ritka műfajt vittem: jódliztam. (Bemutatja.) Annyit gyakoroltam egy nyáron át, hogy szegény gyerekem is elkezdte pedzegetni a jódlizást, nagyon jó a zenei hallása és a Pécsi Sebestyén zeneovijában tanul énekelni. Fáy Miklós zsűritag azt mondta, hogy Magyarországon a csillagok nem jódliznak. – Talán azért, mert nem tudnak! – szólt közbe Ildikó. – Ha nem is nyert, de egy ország ismerte meg, s végre van egy újpesti csillag – bókolt a vendéglátó.
- Sok baloldali gondolkodású művészt ismerek, adnál némi képet a mostani helyzetről? – ezt a kérdést már a hajdani országyűlési képviselő-asszonyhoz intézte.
- Azért nagyon nehéz válaszolnom, mert soha nem volt rossz tapasztalatom, akkor sem, amikor országgyűlési képviselő voltam. Ha találkozom az utcán valakivel, aki másképp gondolkodik, előbb-utóbb megtalálom azt a módot, amivel meg tudom úgy érinteni, hogy beszélgessünk. Nem lehet az életet csak úgy tekinteni, hogy jobboldali, meg baloldali, meg középutas. Álmom-vágyam, hogy ne így legyen. Amikor Zuglóban egyéni képviselő voltam, nem azzal kezdtem, hogy kidobáltuk a bútorokat, semmit sem! A szocreálban ültem a választóimmal, mert úgy gondoltam, nem a bőrkanapé kell nekem, hanem az, hogy tudjunk segíteni azon, aki kéri. Egy kolléganőm, akinek a férjét ’56-os szereplésért kivégezték, ugyanakkor a MIÉP-et képviselte. Egy összejövetelen fröcsögni kezdett, de azt mondtam neki: nem tudom, milyen lennék, ha az én szerelmemet lőtték volna főbe… Jót beszélgettünk, és azóta is jó kapcsolatban vagyunk. Amikor Lajos és Csaba panaszkodtak – ugye, elnyomom őket – , hogy egyiknek folyton bevásárolnia kell, a másiknak meg öt nyelven kell megtanulnia, másként nem is ember…, mindig azt mondtam: azt szeretném, hogy boldog légy. Ők meg azt: de nem úgy, ahogy te akarod, hanem ahogy én. Ahogyan idősödtem, jöttem rá, hogy ez mély igazság. Az a baj, hogy sokan úgy gondolkoznak, mint egykoron én, s amíg ebből nem növünk ki, addig nagyon nagy a veszély, s vigyázni kell, hogy olyan emberek kezében maradjon a kormányrúd, akik sokat tettek. Meg kell mondani az embereknek, hogy vigyázz, mert baj lesz, ha amarra mégy!
Kiss Péter az előző napi összejövetelen Mesterházy Attila által mondottakra utalt vissza: ma Magyarországon az különbözteti meg a jobb- és baloldalit, hogy utóbbi azt mondja: nem csak a baloldaliakkal, hanem mindenkivel. Mindenkivel szóba állni, az ügyét elintézni, tenni érte, ha jót mond, azt befogadni. A másik oldal pedig azt mondja: nem, nem, ti nem vagytok a palettán, nem vagytok a nemzet része, árkot kell ásni, szemben kell haladni. Minden tisztességes baloldali politikus, meg művész azt vallja: dehogynem! Azért vagyunk ebben a szakmában, hogy az egészért, az összesért tegyünk. Ami elválaszt, próbáljuk csökkenteni, hogy párbeszéd legyen. Ne az számítson, melyik oldalról mondták a véleményt, hanem az, jó-e a többségnek, vagy nem.
- Ahogyan a vallásosság, a szabadon gyakorolható hit sem választhatná el az embereket – szólt közbe Ildikó. – Ha a családjukban ez a kérdés nem választja szét, miért választaná szét a családon kívül? – egészíti ki Kiss Péter. A nagyim – folytatta – április 11-én (a szavazás napján) lesz 103 éves, és figyeli a politikát, azt mondta, szavazni is fog, mert úgy van rendjén, hogy van véleménye, és ki is fejezheti. (Nagy taps és jókívánságok a hallgatóságtól a nagyinak.)

Katja szláv nyelvtudása kapcsán szó esett az egykori szerb háborúról. Ildikó képviselő korában találkozott olyan anyával és a lányával, akit a szerb férj 12 év boldog együttélés után kidobott, pusztán azért, mert magyar. Mindezt azért, mert valaki kitalálta azt az elmebajt, hogy fegyverrel a kézben kell szembe állni egymással. Mi is megtapasztaltuk a kilencvenes évek elején – kapcsolódott a beszélgetésbe Kiss Péter – , hogy egy családban nemzeti alapon, később azt is, hogy politikai alapon hogyan lehet egymással szembeállítani az embereket. Óriási tanulsága, hogy a hitbéli, a véleménybeli vagy akár az életmódbeli különbség ellenére normálisan gondolkodó emberek mindig megtalálják a közös pontot. Az a jó ország, az a jó család, az a jó közösség, amelyik mindig megtalálja a több közöst, mint a kevesebb különbözést. Mi ilyen világot akarunk! És ebben a kultúrának is nagy szerepe van!
Hogy mekkora, az kiderült a továbbiakban, amiben vendéglátó és vendégei azonos véleményen voltak: a televízióműsorok többsége nívótlan, az amerikai kultúrszemét hozzánk is beáramlott, a klasszikusokkal – a művészet bármely területén – sokkal jobban meg kellene ismertetni a mai fiatalokat, folyamatos az értékvesztés, bárki lehet „celeb”. Ildikó a művészet szépségéről, sokoldalúságáról beszélt, és megosztott a közönséggel egy történetet: múltkor engem is lecelebeztek, s mondtam, nagyon megkérném, hogy ezt felejtse el. Én túlságosan sokat tanultam és dolgoztam azért, hogy szólítson művésznőnek! Bár én nagyon örülök, hogy ebben az országban Ildikónak hívnak, mert az a legnagyobb rang, de magának ezentúl művésznő leszek!
Kiss Péter ezután arról érdeklődött, kinek-kinek a saját műfajában ki a példakép, az etalon?
- Fölsorolhatnám fél Magyarországot – kezdte Katja. – Köztük jobb- és baloldali zenészek, művészek egyaránt. Mindent befogadok, a heavy metaltól a technón át a régi táncdalokig. Magamról azt szoktam mondani, hogy nullától százéves korig zenélek, és bármilyen műfajban képes vagyok előadni, csak nívós legyen. Ez a véleményem a magyar zenéről is. A legeslegeslegjobban azonban a balkáni zenét szeretem.
- Én is osztom Katja véleményét. Egyik legnagyobb barátom, színészem, amikor rendezek, a jobboldal egyik jelentős alakja, Papadimitriu Athina. Ez nem zárja ki, hogy ha egy szerepben ő a legjobb, akkor ő játssza. Komlós Jucikával filmekben és sok színdarabban is játszottam együtt, vagy Sennyey Vera, a kor egyik legnagyobb színésznője. Ők nem csak színészileg, de emberileg is segítettek. Tőlük tanultam meg, hogyan legyek jó ember a kollégáimmal, hogyan segítsem őket. De a maiakkal jóformán nem is tudok beszélni, mert folyton rohannak. Oláh Ibolyának, akit nagyon becsülök, elmondhattam, hogy tartsa meg a saját egyéniségét, a személyiségét, ne engedjen a stylistok átalakítási kísérleteinek.
A rengeteg humorral, nevetéssel és tapssal tarkított, jóízű beszélgetés után Pécsi Ildikó, majd Sebestyén Katja szórakoztatta (tovább) a közönséget. Ildikó Palotay Boris írásokat adott elő és József Attila Altatóját az ő sajátos, az elalvás határán lévő nagymama stílusában. Remek volt! Katja pedig kedvenc műfajából, a „legeslegjobban” szeretett balkáni dalokból énekelt egy csokorra valót, eredeti nyelven és magával ragadó temperamentummal.
Maradandó élményben volt része mindazoknak, akik jelen voltak ezen a nagyszerű estén.