Újpest logó
Ma 2019. november 13. szerda, Szilvia napja van. Holnap Aliz napja lesz.

„Szép, jó napot kívánok!

Köszöntöm Magyarországot! Köszöntöm mindazokat május 1-jén, akik úgy gondolják, hogy május elseje nem a múzeumokba való, nem a munkásmozgalom panteonjába való. Május elseje történelmével, üzeneteivel valamennyiünk közös ünnepe. Védeni, támogatni a munkásembert, aki kiszolgáltatott, védeni és támogatni a gyengét, megvédeni őket, fölemelni őket – ez május elseje legerősebb, legérvényesebb üzenete ma, 2008-ban is.

Drága Barátaim!

Dolgunk van. Dolgunk van, jobban, mint korábban bármikor hittem volna. Dolgunk van elhinni és elfogadni, hogy nincs más rajtunk kívül, aki hajlandó lenne megküzdeni azért, hogy jó szóval forduljon a másik felé. Hogy nem megfélemlíteni, nem bántani kell azt, akivel nem értek egyet. Hogy érdeklődéssel kell fordulni azok felé, akikkel esetleg nem értünk egyet. A mi dolgunk, azoké, akik ma, május 1-jén itt vannak és ünnepelnek.

A mi dolgunk az, hogy ne engedjünk az erőszak csábításának. A mi dolgunk az, hogy megvédjük a tisztességet. A mi dolgunk az, hogy ne ijedjünk meg. Ne ijedjünk meg attól sem, ha bántanak bennünket. A mi dolgunk az, hogy ne dőljünk be a provokátoroknak. A mi dolgunk az, hogy azt mondjuk: a haza valamennyiőnké.

Drága Barátaim!

Ha kellett valaha a támogatásotok, ha kellett valaha a szűnni nem akaró hitetek abban, hogy jó úton járunk, akkor ez az a pillanat. Sokan azt mondják, hogy mindaz, amiben mi hiszünk, már a múlté. Én nem így hiszem. Amikben mi hiszünk, azok egyszerű dolgok: az életről, mindennapjainkról szólnak.

Azt gondoljuk, hogy mi vagyunk azok, akik a leginkább értik, mit jelent felkelni kora reggel 5 vagy 6 órakor és elindulni dolgozni, akár 60-70 ezer forintért. És milyen az, amikor az embernek félnie kell attól, hogy még ez a munkahelye sem a legbiztosabb. Mi vagyunk azok, akik mindig azokért kormányoztunk, akiknek ma nehezebb az élet, akiknek meg kell küzdeni minden egyes fillérért. Akik összerezdülnek, ha a hátuk mögött hirtelen rájuk szól a főnök, és nem tudják, hogy ebből az következik-e, hogy holnap már nem jöhetnek dolgozni. A mi dolgunk az, hogy olyan világot teremtsünk Magyarországon, ahol aki dolgozni akar, az dolgozni tud, és aki dolgozni akar, az tisztességesen megél. Aki tisztességesen él, az elsősorban a munkájából, tehetségéből és szorgalmából, nem pedig az ügyeskedésből él meg. Ez a mi dolgunk.

Magyarországon idén végre növekedni fognak a jövedelmek és a nyugdíjak. Magyarországon idén kicsikével könnyebb lesz. Jövőre még könnyebb lesz. És azért tudnak növekedni a jövedelmek, azért tud növekedni a fogyasztás, azért fog többet érni a nyugdíj, mert mi, együtt, közösen, Magyarország erősebb és hitét elhagyni nem akaró fele megtette az elmúlt két évben azt, amit meg kellett tennünk. Magyarország erősnek mutatta magát. Magyarország nem hőkölt meg a feladatok elől. Magyarország bennünket támogató milliós tábora újra és újra elmondta, hogy: Húzzunk bele, csináljátok meg, ne adjátok fel!

Voltak nehéz pillanatok. Voltak olyan percek vagy napok, amikor könnyebb lett volna akár menekülőre fogni. Voltak olyan időszakok mindegyikőnk életében, amikor úgy gondoltuk, hogy már nehéz viselni a terhet, ami a vállunkon van. Én magam ezekben a nehéz pillanatokban nem egyszer nemcsak általában az országra, hanem rátok is gondoltam, akikről pontosan tudtam, hogy itt lesztek most is, május 1-jén. És azt gondoltam – és azt mondtam a barátaimnak, akik itt vannak most mögöttem –, hogy ezek az emberek tőlünk várják, hogy Magyarországon újra a nyugodt gyarapodás, a hétköznapi nyugalom és biztonság költözzön vissza. Ezeket az embereket nem lehet cserben hagyni.

Nem az a kérdés, hogy fáj-e. Olyan terhet tettek ránk, olyan terhet tettek rátok, amit politikai közösség még nem viselt. De ti kibírtátok! Annyi fenyegetést kaptatok szóban és helyenként tettben, amennyi fenyegetéssel politikai erőnek és közösség tagjainak még nem kellett találkozni a demokratikus Magyarország történetében. De ti azt mondtátok, hogy nem adjátok fel. Ha ti nem adjátok fel, akkor mi sem adjuk fel!

Drága Barátaim!

Dolgunk van. Magyarországon újra sokan azzal kérkednek, hogy tudnak ocsmányabb módon beszélni és ocsmányabb módon megfélemlíteni, mint bárki más az elmúlt 20 évben. Azt mondjuk nekik: Tévedtek, ha azt gondoljátok, hogy csak azért, mert páran motorra ülnek, csak azért, mert páran Árpád-sávos zászlót lengetnek, csak azért, mert pár százan vagy ezren velünk szembeállnak, mi föladjuk a hitünket, föladjuk a meggyőződésünket. Föladjuk azt a reményünket, hogy Magyarország a nyugodt gyarapodás korszakába léphet, amely nem keveseknek hoz örömöt és nyugalmat, hanem a sokmilliós magyar nemzetnek, amelyben otthonra és hétköznapi békére talál minden egyes magyar család. Nem adjuk fel, nem hátrálunk meg, előre fogunk menni!

Drága Barátaim!

Építkezni fogunk. Építeni fogunk bölcsődéket és óvodákat, hogy a legkisebbek édesanyja, hogy feleségeink, férjeink, szüleink a család gyarapodását a legőszintébben csak örömként élhessék meg, a lehetőség bővüléseként élhessék meg. Hogy azt érezzék: pontosan tudjuk, hogy a mi dolgunk segíteni a családokat, a mi dolgunk segíteni az édesanyákat és az édesapákat. A mi dolgunk a gyermek öröme mellé építkezést és nyugalmat is vinni. Ezt fogjuk tenni, ezt fogjuk ajánlani Magyarországnak.

Iskolák százait fogjuk felújítani, drága barátaim a következő egy-másfél évben. Vidéken, a legeldugottabb kisvárosokban és falvakban is olyan iskolák lesznek, ahol ugyanazt a minőséget lehet elérni, mint legnagyobb, leggazdagabb városainkban. Mert nem keveseknek akarjuk adni a tudást, hanem azt akarjuk, hogy a tudás lehetősége eljusson a munkásemberekhez is, eljusson a kisemberhez, mert a tudást demokratizálni kell. Jó tudással, jó iskolával teremthető olyan világ, amelyben nem a segélyből, hanem a munkából lehet élni.

A magyar baloldal sokat tett azért, hogy akinek nincs más útja, az kapjon segélyt. De mi ennél többet akarunk. Mi azt akarjuk, hogy segély helyett a munka hozzon megbecsülést és a munka hozza a felemelkedés lehetőségét mindenkinek. A magyar baloldal a munka lehetőségét kívánja családok százezreinek, azoknak is, akik eddig csak kívánták a munka lehetőségét. Munkát teremteni, befektetni a jövőbe – ez a mi dolgunk.

Drága Barátaim!

Az elmúlt két évben sokszor hitték rólunk azt, hogy mi már elbuktunk, hogy mi már föladtuk. Sokszor gondolták rólunk azt, hogy gyengék vagyunk, hogy nem állunk ki a hitünk mellett. Azt tudom nektek mondani, hogy véget kell vetni annak az időszaknak, amikor a magyar baloldal lehajtja a fejét és magyarázkodik, feladva korábbi önbizalmát nem saját hitének, erejének kíván megfelelni, hanem azoknak, akik Magyarországon a megosztás politikáját, a megfélemlítés politikáját hozták el közénk.

Ha készen vagytok arra, hogy megküzdjünk, mi készen vagyunk arra, hogy megküzdjünk. Ha készen vagytok arra, hogy támogassatok bennünket, mi azt mondjuk, hogy szükség van a támogatásotokra. Ha azt mondjátok, hogy újra azt akarjátok, hogy fölemeljük a fejünket, és közösen teremtsünk egy erős, büszke Magyarországot, benne saját baloldali közösségünket, azt mondjuk: készen állunk vezetni benneteket. Magyarországot erős, teremtő világgá tesszük.

Ha azt mondjátok két év után újra, hogy: Húzzunk bele! – azt tudom nektek mondani, készen állunk arra, hogy megküzdjünk, ne egyszerűen a mi tisztességünkért, hanem Magyarország tisztességéért. Hogy ne engedjük meg, hogy kevesek megkérdőjelezzék ezt. Hogy soha ne engedjük meg, hogy a szélsőséges magyar radikalizmus, a velünk szembeforduló, agresszív kisebbség letéríthessen bennünket arról az útról, ami nem egyszerűen a mi utunk, hanem Magyarország útja.

Az tudom nektek mondani, drága barátaim: két olyan év következik, amikor szocialisták, szociáldemokraták megmutathatják, hogy soha, egyetlen egy percre nem veszítették el a végső célban való meggyőződésüket. Azt tudniillik, hogy Magyarországon szegénynek, szükségben szenvedőnek, alávetettnek, az élet peremére sodródottnak egyaránt a felemelkedés lehetőségét teremtsük meg. Szociáldemokrata, aktív kezdeményező kormányzás fog kezdődni. Olyan kormányzás, amely újra milliók álmát fogja beteljesíteni.

Amikor egyesek a választási ciklus közepén győzelmi tort ülnek, mondjuk nekik azt, hogy túl korán tették ezt meg. Mondjuk nekik azt, hogy elsiették és elkapkodták ezt. Mondjuk nekik azt, hogy tévednek, ha azt gondolják, hogy ez volt az utolsó szavunk.

Nekünk volt bátorságunk erre a két évre, amihez nekik nem volt. Nekünk volt bátorságunk változtatni, és a változtatás eredményein most van lehetőségünk építeni egy erősebb országot. Ők azt akarják, hogy Magyarország csak arra emlékezzen, ami igazán sok kihívással teli nehéz két év volt. De Magyarország nem csak erre fog emlékezni. Magyarország a végén büszke lesz arra, hogy nem elmenekült a kihívások elől, hanem megteremtette a lehetőségét a következő két évnek. És a következő két év végén azt fogja mondani Magyarország, hogy: De jó, hogy ti nem engedtétek el a kezünket! De jó, hogy ti voltatok olyan bátrak, hogy elindultatok! De jó, hogy ti vezettetek bennünket, és megmutattátok, hogy lehet munkával, tehetséggel is építkezni, nemcsak szavakkal, hanem tettekkel! Ezt mi csináltuk meg Magyarországon!

Drága Barátaim!

Van egy fontos dolgotok. Amíg külön-külön vagyunk, addig gyengék vagyunk. Ha összefogtok, ha képesek vagytok arra, hogy valahol, mindenhol, valamennyi településen megtaláljátok azokat, akik egy új, egy erős, egy emelkedő Magyarországban érdekeltek egy tisztességes, nyitott demokratikus program mentén, akik hisznek a köztársaságban, hisznek a szabad demokráciában, hisznek a szolidaritás erejében és felelősségében, és megszervezitek magatokat velük, akkor nincs okotok félni. Akkor a magyar baloldal, a demokratikus Magyar Köztársaság újra erős lesz. Akkor képes lesz arra, hogy ne csak megküzdjön igazáért, de a küzdelem végén győzzön is.

Szerveződjetek! Legyetek a demokratikus Magyar Köztársaság legerősebb közösségeinek eleven, élő hálózata! Tegyetek többet, érveljetek az igazatokért! Legyen bátorságotok bekopogtatni a szomszédhoz! Legyen bátorságotok megfogni a kezét azoknak, akik velünk vannak!

Drága Barátaim!

Végül azt kell mondanom, hogy bennetek van a modern, az új Magyarország összes hite, összes bizalma. Vagytok ti, akik itt vagytok a városligeti nagy téren, és azok, akikhez eljut a szavunk, százezrek és milliók, akik hisznek még az emberi méltóságban, hisznek a szolidaritás, a szabadság, a köztársaság erejében. Vagy lesztek olyan erősek, hogy megvéditek és kiteljesítitek gyermekeitek, unokáitok, szüleitek kívánságát és velünk együtt jöttök egy új ország megteremtésében, vagy az erős, haladó, demokratikus Magyarország el fog veszni. Ti vagytok az új Magyarország igazi ereje. Vállaljátok ezt a szerepet! Támogassátok ezt a munkát! Viseljétek ennek felelősségét, és ígérem nektek, büszkék lesztek arra, hogy ti azok között vagytok, akik egy percre nem inogtak meg és végig velünk jöttek.

Gyertek velünk! Gyertek egy új Magyarországért! Gyertek a szabad, demokratikus, egymásért felelősséget vállaló hazáért, a mi közös nemzetünkért!

Köszönöm szépen, hogy meghallgattatok.

Hát akkor drága barátaim, húzzunk bele! Vigyázzatok magatokra! Ég áldjon benneteket! „