2015. november 24.

Az egyre gyakoribbá váló politikai indíttatású merényletek miatt érdemes elgondolkodni azon, hogy milyen magatartást tanúsítsunk azokkal kapcsolatban. Ezzel csökkenthetjük az általuk kiváltott pánikot, hisztériát. Hideg fejjel végig kell gondolni, hogy milyen magatartást tanúsítsunk, ha ismétlődnek, ha gyakoribbá válnak, ha terjednek. Teendőinket elősegítendő idézzük fel néhány példán keresztül a korábbi atrocitásokat.

A politikai indíttatású merényletek több ezer éves múltra tekintenek vissza. Legyen elég ezt néhány példával illusztrálni. A római birodalomban se szeri, se száma az egyes politikusok elleni merényleteknek. Közülük legismertebbek a Július Ceasar i.e. 44-es és Caligula i.sz. 41-es megölése. II. Sándor orosz cárt 1881-ben, Ferenc Ferdinánd trónörököst 1914. június 28-án gyilkolták meg. J. F. Kennedy amerikai elnök ellen 1963 őszén, öccse Róbert ellen 1968 nyarán hajtottak végre sikeres merényletet.

Míg a felsorolt gyilkosságokat egy-egy vezető ellen hajtották végre, addig az utóbbi évtizedekben előtérbe kerültek a „civil” tömegek elleniek. Így 1998-ban az Iszlám Állam nevű terrorszervezet USA kenyai és ugandai nagykövetségei ellen hajtott végre merényletet. Az áldozatok száma meghaladta a 200-at. 2002 őszén Bali szigetén szintén több mint 200-an estek áldozatul egy indonéz terrorszervezetnek. 2005. nyarán a londoni merényletnek több mint félszáz áldozata lett. 2013-ban Bostonban, Brüsszelben, 2015-ben Tuniszban, Törökországban, Bejrutban szedték áldozataikat a terroristák. Feltehetőleg az ősz folyamán lezuhant orosz repülőgép - fedélzetén közel 200 emberrel - is merénylet áldozata lett. A csecsen terroristák kezéhez is vér tapad. Az egyik moszkvai színházban 2002. őszi akciójuknak több mint 170, a 2004. őszinek több mint 330, köztük 186 diák esett áldozatul.

A merénylet sújtotta városok történelmi szerepét és az áldozatok számát tekintve külön kiemelendők a 2001. szeptember 11-i amerikai, a 2015. január 7-i és november 13-i párizsi merényletek. 2001-ben az afganisztáni tálibok védőszárnyai alatt működő Oszáma Bin Láden vezette terrorszervezet elfoglalt négy amerikai utasszállító repülőgépet és kettőt a World Trade Centerbe (Világkereskedelmi Központ), egyet a Pentagonba (Amerikai Védelmi Központ) irányítottak. A halottak száma megközelítette a 3000-et. A negyedik gépen az utasok akadályozták meg a lakott területen való landolást. Így „csak” az utasok és a személyzet halt meg. Célpontjuk volt még a Fehér Ház - a mindenkori elnök lakó és munkahelye -, a Capitolium, a kongresszus – a képviselők és a szenátorok – tanácskozásainak a helye.

A párizsi merényleteknek különös jelentőséget ad az is, hogy e város a szabadság, az egyenlőség és a testvériség, illetve az újkori demokrácia szülőhelye. 2015 első napjaiban két dzsihádista terrorista a párizsi Charlie Hebdo szatirikus heti lap szerkesztőségében lelőtt 12 újságírót és a következő napokban egy szupermarketnél egy rendőrt és négy járókelőt.

2015. november 13-án a terroristák ismét Párizsban bukkantak fel. Rövid hallgatás után a történtekért az Iszlám Állam vállalta magára a felelősséget. Az áldozatok száma elérte a 130-at. A támadást az országok és különböző szervezetek nagy része, köztük legtöbb iszlám ország, a Hamasz és a Dzsihád is elítélte.

A felsorolt példák arról tanúskodnak, hogy a politikai indíttatású merényletek több ezer éves múltra tekintenek vissza. Az emberek az első megdöbbenésük, esetleg kétségbe esésük után több-kevesebb sikerrel igyekeztek megakadályozni azok ismétlődését. A gond azonban az, hogy különböző társadalmi feszültségek léte, erősödése miatt meg-megújulnak, esetenként gyakoribbá válnak a merényletek. Kellő mérlegelés és a szükséges ellenlépések megtétele után azonban az élet mindenhol megy tovább. Jó példa erre Izrael, amely szinte születése pillanatától kezdve kénytelen együtt élni a merényletek sorozatával. Az emberek ezt tudomásul vették, élnek, dolgoznak és társadalmi, gazdasági, kulturális fejlődésük számottevő.

Magyarázható ugyan, de érdemes azon is elgondolkodni, hogy milyen nagy és hosszantartó sajtója van egy-egy nyugati országot ért merényletnek, de egy Afrikában, Ázsiában végrehajtott fölött gyorsan napirendre térünk. Érdemes azon is elgondolkodni, hogy a nyugati világ terroristáinak döntő hányada másod-, harmadgenerációs bevándorló, nem a mai migránsok közül kerül ki. Kérdés az, hogy a befogadó állam elfogadta-e őket egyenrangú állampolgárnak, vagy csak alantas munkát biztosít számukra alacsony fizetés mellett. Azon is érdemes elgondolkodni, hogy az Iszlám Állam elleni bombatámadások nemcsak a bűnösöket sújtják, hanem a mi veszteségeinknél sokkal több ártatlan szíriait is.

Juhász T. János