Újpest logó
Ma 2018. október 22. hétfő, Előd, Korinna napja van. Holnap Gyöngyi napja lesz.

2015. november 8.

Szülei demokratikusan gondolkodó értelmiségiek voltak. 1940-ben érettségizett, 1944-ben jogi doktorátust szerzett. Az egyetem elvégzése után besorozták Horthy hadseregébe. Alakulatát Németországba szállították és ekkor azonban megszökött. Ezután orosz hadifogságba került, ahonnan szintén sikerült megszöknie.

1945-ben belépett az antifasiszta múltú Kisgazdapártba. Először az ifjúsági szövetség elnöke, majd a „Nemzedék” című lap szerkesztője volt. Később Kovács Béla kisgazdapárti főtitkár személyi titkáraként dolgozott. Kovács letartóztatása után a párt képviselőcsoportjának titkáraként tevékenykedett. 1948-tól volt segédmunkás, hegesztő, csőlakatos. 1952-1956 között a Gödöllői Agrártudományi egyetemen tanult. Az 56-os forradalom idején a Parasztszövetségben dolgozott. A forradalom leverése után együttműködött Bibó Istvánnal. Ezért 1958 májusában letartóztatták és életfogytig tartó börtönre ítélték. 1963-ban általános amnesztiával szabadult. A börtönben megtanult angolul. Közben kellő jártasságra tett szert angol nyelvű szövegek fordításában. 1965-től szabad foglalkozású műfordítóként és íróként tevékenykedett.

1988-ban részese volt a Szabad Kezdeményezések Hálózata, majd az SZDSZ megalakításának. 1990 május és augusztus között országgyűlési képviselő, az országgyűlés elnöke volt, majd a harmadik magyar köztársaság elnöke lett. 1995-ben újabb 5 éves államelnöki megbízatást kapott. 2000 nyarán befejezte közéleti pályafutását. Azóta az irodalomnak, a műfordításnak és népes családjának szentelte életét.

1990. augusztus 3-án, köztársasági elnökké választásakor a következőkben fogalmazta meg célkitűzéseit: „Ha szolgálni akarok valakit, azokat szolgálom, akiknek szolgálójuk nincsen: a védteleneket, akiknek sem a darutollas úri világban, sem az egyenlők között egyenlőbbek világában nem jutott jó szó, akik a versenytársadalom versenyképtelenjei, akiknek nincs eszközük megvédeni önmagukat, s akik épp ezért leginkább szorulnak védelemre.”

Göncz Árpád kívánságának megfelelően nem volt állami dísztemetése, a politikusok oda csak magánemberként jöhettek el. Ezzel ugyan nem értett mindenki egyet, de sikerült rávenni őket, hogy ne legyen botrány még akkor sem, ha Orbán Viktor magánember konvoja miatt útszakaszokat lezártak akadályozva a búcsúztatók időbeni érkezését, illetve a szertartás utáni zavartalan távozását.

A család, az egykori barátok, a harcostársak nevében Mécs Imre búcsúztatta Göncz Árpádot. Mondandóját a következőkben összegezte: „Te a szeretet embere voltál, a szeretetet hirdetted, mint Názáreti is és mindenkihez volt jó szavad… Te minden idők legjobb köztársasági elnöke lettél, szeretet övezett, de ha kellett nagyon határozott tudtál lenni.” Tudott „…gyűlölni a gyűlölettel szemben, a széthúzással szemben.” Végül az emberek emberének nevezte őt.

A család kívánságára Mécs Imre a direkt politikai mondandóját nem itt mondta el, hanem csak a temetés után a Kossuth téren. Itt a következőkről szólt: „…ma Magyarországon pseudó – látszat – demokrácia van, az egykori fiatal demokraták szembe fordultak elveikkel, bebetonozták hatalmukat, központosítottak szinte mindent, új komprádor kizsákmányoló réteget építenek a szegények pénzéből. Intézményesítették a korrupciót, a szegénységet, a központosított parancsuralmat, minden téren visszaszorították az önkormányzatiságot. Gyűlöletet szítanak és tobzódik a félműveltség.” Ezért hangsúlyozta: „Visszahozzuk a demokráciát. Ki kell gombolnunk a csálé mellényt és előröl újra kell gombolnunk. Vissza kell nyúlnunk a tiszta forráshoz, a rendszerváltáshoz, annak szellemiségéhez, tisztaságához, a MAGYAR KÖZTÁRSASÁGHOZ. Összefogás, összefogás és újra csak összefogás kell, másképpen nem lesz újra demokratikus jogállam Magyarországon.”

A család tagjai közül a legidősebb unoka, Benedek Márton a következő gondolatokkal búcsúzott: „Szerette az embereket, szerette Magyarországot… végig azon dolgozott, hogy emberi jogokon és társadalmi igazságokon alapuló liberális demokrácia honosodjon meg, ami tőlünk nyugatra már kialakult. Feladatunk annyi, hogy álmát megvalósítsuk, hogy szellemi örökségét tovább vigyük.”

A katolikus egyház nevében Göncz Árpád régi felkérésének megfelelően Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát volt a búcsúztató

Juhász T. János