Újpest logó
Ma 2017. augusztus 18. péntek, Ilona, Ilka napja van. Holnap Huba napja lesz.

2017. április 15.

Hazánkban a mezőgazdasági szövetkezés közel 120 évre tekint vissza. Az első országos jelentőségű mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom Hangya néven 1998. április 12-én gróf Károlyi Sándor kezdeményezésére bontott zászlót. A szövetkezet segítette a gazdák mezőgazdasági termelését, termékeik értékesítését és különböző fogyasztási szükségleteik beszerzését. Emellett biztosította a demokrácia kibontakozását és az önkormányzatiságot. Jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 1940-ben több mint 2000 tagszövetkezet, 30 konzervgyár, 20 egyéb ipari üzem és több mint 400 bolt volt a tulajdonában. Jelentőségük ellenére 1947-1949 között a Hangya szervezeteit felszámolták. Szerepüket átadták a földműves-szövetkezeteknek, majd a mezőgazdasági termelőszövetkezeteknek. Az utóbbi formációk ugyan csak formailag voltak a demokrácia és az önkormányzatiság iskolái, de jelentős szerepet töltöttek be a mezőgazdasági termelés fejlesztésében, egyes mutatókat tekintve a fejlett nyugati mezőgazdasági termelési mutatók elérésében és a tsz-tagok életszínvonalának jelentős emelésében. A rendszerváltás után csak politikai szempontokat vettek figyelembe, aminek eredményeként a szocialista téeszeket elsorvasztották. A II. világháború előtti demokratikus hagyományú szövetkezetek 1993-1996 közötti újjászervezésére tett kísérletek nem voltak átütőek. Az Európai Unióhoz való csatlakozás után ugyan jelentősen megnőtt a gazdák érdekeit érvényesítő termelő és értékesítő szövetkezetek száma, de ez a gazdáknak és földterületeiknek csak kis hányadát érintette.

Az előbbiek ismeretében a fideszes vezetés újabb agrárpolitikai elképzeléseket fogalmaztatott meg az Agrárkamarával. Eszerint, az élet más területeihez hasonlóan, az eddigieknél koncentráltabb termelésszervezést vezetnek be a mezőgazdaságban is. Teszik ezt azért, mert szerintük a klasszikus, alulról építkező szövetkezet szervezés lassú, ezért az állam jogi eszközöket is igénybe vehet a mezőgazdaság szövetkezetesítésénél. E cél érdekében az alaptörvényt is módosították. Ennek az a lényege, hogy az integrált mezőgazdasági termelésszervezésre vonatkozó rendelkezéseket sarkalatos törvényként határozták meg. Ennek alapján az Agrárkamara koncepciójából kiindulva a gazdákat úgynevezett integrátorok – fideszes elkötelezettségű agrároligarchák – alá kényszerítik. Ez a szövetkezeti elképzelés erősen politikavezérelt, az integrátoroknak előjogokat biztosító, a gazdáknak elsősorban kötelezettségeket előíró feudális viszonyrendszer.

Terv szerint a kormány néhány agrároligarchára bízza az ország mezőgazdasági termelésének irányítását. Ezek a szövetkezetek terv szerint önkéntesek, de ha valaki ki akar maradni, gazdaságilag összeomolhat. Az integrátor biztosítja a vetőmagot, a gépeket, a műtrágyát, felvásárolja a mezőgazdasági termékeket olyan áron, hogy a termelő életben maradjon, de a profit döntő többsége az integrátor kézébe kerüljön. Az országos integrátor csak olyan agrároligarcha lehet, aki legalább évi 10 milliárd forint értékű mezőgazdasági termény, vagy évi átlagban minimum 50 ezer számosállat tartására, felvásárlására, feldolgozására, feldolgozás céljára történő továbbadásra vállal kötelezettséget. ( 1 számosállat: 1 ló, vagy 1 szarvasmarha, vagy 5 sertés, vagy 12 juh.) Ez azt jelenti, hogy országos szinten mintegy 10 agrároligarcha kezébe kerül az ország gazdatársadalmának az irányítása.

A fideszes szövetkezetesítés gyökerei a rákosista téeszesítéshez, pontosabban a szovjet kolhozosításhoz vezethetők vissza. Jellemző rá, hogy figyelmen kívül hagyja a szövetkezetesítésben szükséges demokratikus elveket, az önkormányzatiságot. Célja az új uralkodó réteg gazdasági megerősítése és hogy közvetlenül kezükben tarthassák a mezőgazdasági termelés irányítását, illetve igába hajtsák a gazdatársadalmat is.

A föntiek összeállításánál felhasználtam a Népszava, 2017. április 11-i számában megjelent „Téeszesít a Fidesz” című cikket.

Juhász T. János