Újpest logó
Ma 2018. augusztus 17. péntek, Jácint, Arika napja van. Holnap Ilona, Ilka napja lesz.

2017. március 3.

Február 27-én Orbán Viktor „A Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján” mondta, hogy „…a Nyugat számára puszta elmélet marad a kommunizmus, viszont a magyarok, más országokkal együtt évtizedeken át szenvedtek miatta.” Nem vitatom a miniszterelnök első mondatának valóságát, de a másodikban vitatható, egyoldalúságra utaló elemek is vannak. Az, hogy összekeveri a kommunizmust a szocializmussal tőle is és sokan másoktól is megszokott dolog. Tudhatná, hogy kommunista társadalom csak elméletben létezett, ami egy akkori politikai vicc szerint olyan, mint a délibáb: minél közelebb kerülünk hozzá, annál távolabbinak látszik. Abban igaza van, hogy a szocialista korszakot megszenvedtük, amennyiben nőtt az elmaradásunk a gazdag nyugati országokhoz képest. Legyen elég utalni Finnországra, amennyiben gazdaságilag, életszínvonal tekintetében egy szinten voltunk 1945-ben, ők azóta a mennyországba jutottak, mi előttünk pedig a pokolból való kikecmergés feladata áll az élet legtöbb területén. Ennek gyökerei a szocialista korszakra vezethetők vissza, de a fejlett nyugattól való elmaradásunk azóta is nőtt, különösen az Orbán kormányok idején.

Orbán Viktor arról is hallgat, feltehetően tudatosan, hogy az akkori szenvedések kisebbek voltak, mint a maiak. Nehéz anyagi, szociális körülmények között élő emberek akkor is voltak, de most még többen. Akkor szinte ismeretlen dolog volt a munkanélküliség, a tömeges éhezés, a hajléktalanság. Bár a lakosság száma az elmúlt évtizedekben csökkent, de a Horthy korszakbeli 3 millió koldus országához képest egymillióval nőtt a nyomorgók száma. Akkor jobb volt az állami egészségügyi ellátás, mint most. Ugyan ez mondható el a közoktatás színvonaláról, a felsőfokú oktatás elérhetőségéről. Gondoljunk arra, hogy akkor nem a szegényeket a felsőfokú oktatásból kizáró tandíj volt a jellemző, hanem a rászorulók számára biztosított ösztöndíj. Igaz, hogy akkor a demokrácia csak formális volt, de arról hallgat, hogy most is jórészt formális, elsősorban kormányzata idején bekövetkezett antidemokratikus lépések eredményeként.

Orbán Viktornak érdemes lenne elgondolkodnia a családja szocializmus korabeli lehetőségeiről. A falu szegénysorából indulva Orbán apuka az „átkosban” diplomás gazdaságvezető, Orbán anyuka pedagógus, majd viszonylag jól fizetett pártfunkcionárius volt. Végül saját sorsáról sem feledkezhetne meg, aki szintén ingyen végezhette el az egyetemet. Eltérően a mai fiataloktól, akik százezres, sőt milliós tandíjakkal szerezhetnek csak diplomát. Egy dologban persze igaza van: az Orbán család akkor csak átlagos életkörülmények között élt, nem rendelkezett sok milliárdos vagyonnal, mint most.

Juhász T. János