Újpest logó
Ma 2018. január 23. kedd, Rajmund, Emerencia, Zelma napja van. Holnap Timót napja lesz.

2017. február 6.

Az ATV Csatt műsorában egy KP monogramú úr több gondolkodásra is ösztönző megállapítást tett Majtényi László köztársasági elnöki jelöltségével összefüggően. Azzal kezdte, hogy hazánk „alapvetően keresztény ország.” A jogtudós „…jelölését érdekes kísérletnek nevezte…” mondván „… kíváncsi arra, hogy egy zsidó származású személy menyiben lehet egy alapjaiban keresztény ország államfője és jelölését mennyire tolerálja a magyar társadalom.” Az első megjegyzésem az, hogy az illető úr összemossa a keresztény és a keresztyén fogalmakat. Ugyanis nálunk az első csoportba csak a római és görög katolikusok tartoznak, a másodikba pedig reformátusok és az evangélikusok.

A másik vitatható kifejezés a „magyar társadalom”. Mit is érthetett e megnevezés alatt? A honfoglaláskor érkező pontatlanul „szittya magyarnak” nevezett őseinket, illetve azok leszármazottjait? Ez azonban a tudatlanság Chimborazója lenne. Mint ismeretes a magyarság vándorlásai során, a honfoglaláskor és az azt követő jó 1100 esztendő alatt mintegy 60 más néppel, nemzetiséggel, eltérő hitűekkel találkozott, azokat leigázta, befogadta, a magyarság részévé tette. Végezetül ezt történt a hazánkba érkező szlovákokkal, délszlávokkal stb. és a zsidósággal is. Az utóbbiak befogadását és egyenjogúsítását szolgálta Andrássy Gyula előterjesztése alapján 1967. november 27-én a XVII. tc. is miszerint „Az ország izraelita lakosai a keresztény lakosokkal minden polgári és politikai jog gyakorlására jogosítottaknak nyilváníttatnak.” Ez is elősegítette azt, hogy a zsidóságunk óriási szerepet töltött be az 1867-1914 és a két világháború közötti gazdasági fejlődésünkben, a kulturális életünkben – lásd a magyar szépirodalmi, művészeti, tudományos eredményeinket, a többségében zsidó eredetű Nobel díjasainkat. A zsidóság egy főre esően mindig többet tett a haza asztalára, mint az átlag magyar állampolgár, különös tekintettel a feudális eredetű nemességünkre. Zsidóságunk megítélésénél az is fontos, hogy már korábban is, de különösen az utóbbi másfél évszázadban magyarnak tartották magukat, hasonlóan a magyar katolikusokhoz, reformátusokhoz, vagy ateistákhoz stb.

Vitatható a „keresztény Magyarországról” szóló megfogalmazás is. Ugyanis 2001-2011 között jelentősen csökkent a keresztények aránya, a 2001-es népszámlálás szerint csak megközelítette a 40 %-ot. A magukat reformátusnak,vagy evangélikusnak vallókkal együtt is éppen csak hogy elérték az 54 %-ot. Az Orbán rendszer idején vagyunk, ahol a valamely egyházhoz való nem tartozást nem tekintik jó pontnak. Ennek ellenére a fiatalabbak egy része csak a szülők unszolására, illetve megnyugtatására vállalták a kívánt egyházhoz való tartozást. Ugyanakkor a „hívők” s eltérő mértékben kapcsolódnak az egyházaikhoz. Vannak a csak isten hívők, akik nem törődnek az egyház tanaival, szertartásaival. Kivételt esetleg az esküvő, keresztelő és a temetés, illetve egy részüknél a vallási sátoros ünnepek jelentik. Mellettük vannak a tényleges hívők, akik ismerik, vallják és betartják egyházuk tanait és bizonyos rendszerességgel részt vesznek a szertartásokon. Ők azonban az össztársadalomhoz viszonyítva egy törpe kisebbséget jelentenek. Mindezeket figyelembe véve keresztény Magyarországról beszélni balgaság, vagy tudatos hamisítás.

Juhász T. János