2016. március 15.

A társadalmak fejlődése lehetővé és szükségessé teszi más országokkal való gazdasági, politikai és kulturális kapcsolatok kiépítését és bővítését. Mindenkor, de ma különösen jól kell megválasztani, hogy mely országokkal miben működünk együtt. Napjainkban ugyan célszerű több országgal is a gazdasági, politikai és kulturális kapcsolatok kiépítése, de számunkra különös jelentősége van a nyugati demokratikus országoknak.

A rendszerváltás óta ez a lehetőség határozta meg a kormányok többségének külkapcsolati irányait. Kivéve a 2010 óta regnáló Orbán kormányokat, amelyek mindig fenntartással kezelték nyugati kapcsolatainkat, uniós tagságunkat. S ma már Orbán Viktor addig is elment, hogy a március 15-i beszédében hadat üzent az Európai Uniónak.

A demokratikus magyar és az illiberális kormányok közötti különbség oka az, hogy előbbiek alapvető célja az ország gazdasági, politikai és kulturális fejlesztése, az életszínvonal növelése, addig Orbáné az egypártrendszeren alapuló illiberális hatalom kiépítése, minden áron történő megtartása, a társadalmi javak kisajátítása saját maga és családja, barátai, pártkatonái és a mesterségesen kiépülő új uralkodó osztály számára. Orbánék persze tartják a kapcsolatot az uniós országokkal is, főleg az uniós pénzek miatt, ami nélkül gazdasági fejlődésünk a béka feneke alatt volna. A nyugati befektetők Orbán nyugatellenessége, a befektetést nehezítő törvények és a demokratikus elvek elvetése miatt nagyon meggondolják, hogy jöjjenek-e Magyarországra.. Ezek után nem marad más lehetőség, mint az illiberális Oroszországgal, Azerbajdzsánnal, Törökországgal, Kínával stb. való kapcsolatok kiépítése. Ez ugyan nem lenne baj, ha az elsősorban is a hazánknak szükséges gazdasági kapcsolatokra szorítkozna. Ehelyett azonban Orbánék a demokratikus politika helyett a keleti illiberális gyakorlat veszik át. Szíjjártó Péter állításaival ellentétben gazdasági kapcsolataink a vártnál kevesebbet hoztak hazánknak. Ezért is voltak kénytelenek meghirdetni a Nagy Déli Nyitás programot, beleértve Afrika és Ázsia déli részét is. De ha csak annyit profitálunk ebből is, mint a Keleti Nyitásból, ha majd megszűnnek az uniós források és továbbra is korlátozzák a nyugati gazdasági kapcsolatokat, akkor hazánk az egykori éllovasból a leglassabban fejlődő országok között találja magát. Ennek az lehet a következménye, hogy folytatódik a főleg innovatív és szülő korú fiatalok menekülése az országból, ami a magyarság létszámának csökkenését eredményezi és hosszabb távon felveti a nemzet halál lehetőségét is.

Juhász T. János